2017. augusztus 15., kedd

Szavazás


Sziasztok!


   Igen, ismét elérkeztünk erre a pontra. Mivel belátható közelségben látom a Játszom a szerepem végét (nem kis sajnálatomra), így most újra hozzátok fordulok érdeklődni. Ezúttal is két ötlettel álltam elő.

   Igazság szerint én akartam dönteni, de mivel a legutóbb is Ti tereltetek más irányba, úgy érzem ezzel egy jobb eredményt érhetek el. Úgyhogy lássuk is őket:

1. – Futótűz

   Elden trónjának örököse nem más, mint a rendkívül sármos, ám annál visszahúzódóbb és félénkebb Tom herceg. Akit gyermekkorában a saját sárkánya, az Iszonyat lángja súlyosan megsebesített a mellkasán és az alhasán, ezzel veszélybe sodorva az életét. S bár a sebei begyógyultak soha többé nem ment a sárkánya közelébe. Akit azóta a tehetséges és nem különösebben kéjvágyó Bill lovagol.
   Vajon Tom valaha is képes lesz megmaradni az Iszonyat közelében? Tud majd örököst nemzeti a birodalomnak? S Billnek vajon hány nőre van szüksége a boldogsághoz?


2. – Au pair kerestetik

   (Az Au Pair szó mai jelentése alatt olyan fiatal felnőtteket értünk, akik szállás, ellátás, betegbiztosítás és zsebpénz fejében egy Au Pair vendéglátó családnál vannak foglalkoztatva, és viszonzásképpen a vendéglátó ország nyelvét és kultúráját élhetik át és ismerhetik meg.)

   A frissen érettségizett Bill Trümper világot akar látni, ám szűkös anyagi keretei miatt Au Pairnek adja a fejét. Így pár héten belül New Orlinsban találja magát a Kaulitz családnál. Tom az apa és kisebb lánya Emma meleg szeretettel üdvözlik, ám a kiskamasz Zoé lázongásával és anyja miatti gyűlöletével igazán megnehezíti a férfi életét. Emellett pedig szembe kell néznie a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Nem mellesleg pedig Tom vizslató szemeit is ki kell állnia.

   Szavazataitokat szeptember 1-ig tehetitek meg. Addig is aki szüneten van annak jó pihenést, aki pedig dolgozik sok kitartást! A rész pedig napokon belül érkezik. :)

2017. augusztus 10., csütörtök

21. fejezet

Tom egészen addig masszív hallgatásba burkolózott amíg Hawaiin meg nem érkeztem a szállodába. Ez pedig már kezdte nagyon kiborítani a feketét. De tudta, hogy időt kell adnia a másiknak. És persze ott volt a remény. Hiszen minden nap egy ágyban aludtak, együtt repültek, s mikor az idősebb hazament összepakolni partnerét is magával rángatta. Este pedig ismét a kis stúdiólakásban voltak, kettesben. Ez pedig olyan könnyűnek tűnt. Olyan egyszerűnek.
- Sajnálom Mr. Kaulitz, de már minden szobánk tele van. Az ön nevére pedig nem volt ismételt foglalás - Bill idegrendszerének ez a hír csak olaj volt a tűzre. Tanácstalanul állt a recepcióssal szemben. Próbálta hívni Alexet, de a mobilja ki volt kapcsolva.
- Most mit állsz ott, mint egy darab fasz? Úgyis minden este az én szobámban aludtál volna. Gyere! - szólt rá az idősebb. A fekete szíve megdobbant, arcára pedig kiült a pír. Reflexből leoltotta volna a barnát a beszédéért, de akkor nem ment neki. Túl boldog volt, amiért újra hozzá beszélt.
- Várjon Mr. Trümper. Odaadom a másik szobakulcsot is - csicseregte udvarias mosollyal a recepciós. Valahol lenyűgöző volt, hogy így tudta kezelni az ennyire abszurd eseteket.
- Nem szükséges kisasszony. Mr. Trümper úgysem megy egy lépést sem nélkülem - fordult sarkon Tom, otthagyva a leforrázott lányt.
- Lehettél volna vele kedvesebb - korholta őt immár a közös szobájukban a fiatalabb.
- Miért? Hogy utána egész este a féltékenységi hisztidet kelljen hallgatnom? - vetette oda csak úgy foghegyről Tom.
- Nem is szoktak hisztizni - nyüszítette a fekete.
- Akkor most mit csinálsz? - dobta le a pólóját az idősebb.
- Te mit csinálsz? - vörösödött el Bill.
- Levetkőzök. Mégis minek tűnik? - vette le a nadrágját is a barna.
- Tom! Ezt nem csinálhatod előttem! - zárta össze szorosan szemeit a fiatalabb.
- Aztán miért nem? - hallotta meg a bársonyosan mély hangot a füle mellett a fekete, amitől elengedett egy reszketeg sóhajt.
- Mert... Mert... - próbált valami ésszerűt kitalálni.
- Ne ellenkezz már ennyit - tapadt finoman a másik ajkaira az idősebb.
- Tohm... - nyöszörgött a csókba a fiatalabb és átkarolta partnere nyakát.
Nem siették el a dolgot. Finoman ízlelgették egymást, közben pedig lágyan simogatták a másikat. Kicsit mind a ketten féltek a következő lépéstől és ez akkor olyan kényelmesnek tűnt. Bár az idősebbnek valahogy még mindig hiány érzete volt. Szerette, ahogy a lányok mellei a mellkasához nyomódnak. Ám mikor eszébe jutott, hogy a feketének mije tud az övéhez nyomódni halkan belenyögött a csókba.
- Jó vahgy Billieh... - tolta nyelvét finoman a másik ajkai közé és beletúrt a bársonyos tincsek közé.
A fiatalabb férfi erre csak halkan nyögdécselt. Akart volna válaszolni, de a gondolat, hogy megszakítja a csókot... Az teljesen ki volt zárva. Szüksége volt erre akár csak a levegőre. Bátran el merte magát engedni, hiszen az erős karok szorosan ölelték. Akkor érezte először réges régóta, hogy hazaért.

***

Következő reggel a fekete friss kávé és sütemény illatára ébredt, ami igazán meglepte. Sok helyen és sokféle képen hagyta már el álomországot, ám így még sosem. Ennek ellenére viszont nagyon ínyére való volt a dolog. Különösen mikor megérezte a puha simogatást, az arcát.
- Jó reggelt Billie... - szólalt meg partnere gyengédségtől fűtött, mély hangja a füle mellett.
- Hmm... - mormogott mosolyogva a fiatalabb és közelebb bújt az idősebbhez. - Jó reggelt!
- Rendeltem magunknak reggelit. Alex pedig azt üzeni, hogy csak délután kezdjük a forgatást... - puszilgatta a hófehér arcot Tom.
- És addig mit csinálunk? - élvezte lehunyt szemekkel a kényeztetést a fekete.
- Amit csak szeretnél szépségem!
- Nekem sok mindenhez lenne kedvem... - görbültek széles mosolyra a fiatalabb ajkai, mire a barna zavarba jött.
- Mire... Mire akartál célozni? - dadogta zavartan az idősebb.
- Arra, hogy elmehetnénk sétálni. A szállodának van egy kertje. A képeken nagyon szép volt!
- Ohh... Csak erre gondoltál? - kérdezte kissé frusztráltan az Tom. Nem is igazán értette miért van ezen kiborulva. Korai lett volna még az intimitás. Pláne, hogy még igazán nem is ismerte Bill testét. Valahogy mégis zavarta, hogy elmaradt az ajánlattétel.
- Ha nincs kedved, akkor úszhatunk is. Vagy elmehetünk biliárdozni. Te mit szeretnél?
- Nem. Jó lesz a séta - vont vállat a barna. - Egyél. Én addig lezuhanyozok.
- Azt hittem együtt reggelizünk... - motyogta kissé szomorúan a fekete.
- Oh, szóval reggelizni jó lennék. Mi? - vetette oda morogva az idősebb.
- Nem értelek... Valami rosszat mondtam? Mert ha igen akkor sajnálom.
- Velem alszol, velem eszel, velem csókolózol, minden percben együtt vagyunk szinte és te csak a hülye virágos kertet akarod velem megnézni! - fakadt ki a barna.
- Mi? - a fiatalabb teljesen le volt döbbenve. Értette mire gondol a másik, hogyne értette volna. De alig akarta elhinni, amit mond. - Te most komolyan azért borultál ki, mert nem akarok veled szexelni?
- Nem kell egyből a szex, de azért... - kezdte volna Tom, ám partnere félbe szakította.
- Mégis mit gondolsz te rólam? Hogy csak azért, mert kedvellek, máris szétteszem neked a lábam, amikor csak kedved szottyan? Vagy ha épp ahhoz van kedved, leszoplak? Hát had világosítsalak fel valamiről! Nekem is van tartásom és vannak érzéseim, vágyaim. De uralkodok magamon, mert így helyes. Ha pedig neked ez nem tetszik, hát sajnálom! Nem leszek senkinek a szexjátéka.
Ezt követően Bill némán felöltözött és ott hagyta partnerét. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Remélte ez majd talán visszafogja a feltörni akaró könnyeit. Valahol a lelke mélyén még mindig reménykedett abban, hogy az idősebb férfinek minden eszébe jut arról az éjszakáról. Ám ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt az idő múlásával.
Tudta, hogy ezt neki kellett volna elmondania, de az idő valahogy sosem tűnt rá alkalmasnak. A barnának volt így is épp elég gondja. Neki pedig... A lelki ereje igen-igen a végét járta már, amitől csak még vészjóslóbbnak hatott a forgatás egyre közeledő vége. Tudta jól, hogy még hátra lesznek az utómunkák és hasonlók, ám ez nem nyugtatta meg. Addig semmi kép, míg nem tisztázzák az érzéseiket.

***

Aznap este Tom semmi másra nem vágyott csak egy forró fürdőre és a hatalmas franciaágyra. A nehéz reggel után, ha lehet a forgatás még rosszabbul ment. A figyelme el-elkalandozott, sőt még a szövegébe is sikerült belesülnie párszor. Nem úgy, mint a kis feketének. A forgatás folyamán párszor már megcsillogtatta a tehetségét, ám aznap különös kép sziporkázott. Nevetése csilingelt, mosolya ragyogott, hangja pedig bársonyosan lengte körbe őt. Ám amint a kamera felvétele szünetelt, egy sokkal másabb, fagyos környezet lengte körül a fiatalabbat, amit még a Jégkirálynő is megirigyelt volna.
- Elég rosszul játszottál ma - közölte szárazon.
- Kérlek Bill, csak ne ma... - sóhajtott kimerülten az idősebb.
- Mintha holnap bármi más lenne..  - pufogott a fekete.
- Tudom, hogy a reggeli miatt haragszol... - motyogta szomorúan a barna.
- Ejha... Alig telt bele 14 órába, hogy rá gyere. Ez aztán a teljesítmény - vetette oda epésem a fiatalabb.
- Már akkor rájöttem mikor láttam, hogy ez neked mennyire fájt.. Sajnálom! Tényleg sajnálom! - figyelte őt szomorúan Tom.
- Hagyjuk. Megyek!
- Hová? - döbbent meg az idősebb.
- Davidhez. Ő Alex asszisztense. Azt mondta alhatok a szobájában. Nem mintha rád tartozna.
- Nem mész te sehova!  - rivallt rá indulatosan a barna.
- Most meg mi bajod van? - tárta szét értetlenül karjait a fekete.
- Az, hogy féltékeny vagyok!
- Mégis miért? - ekkor már mindketten ordítottak és dühösen méregették egymást.
- Talán mert a pasim egy másik férfival akár aludni!
- Nem vagyok a pasid Kaulitz! - vicsorgott Bill.
- De igen! - nyomta őt a falhoz partnere és durván csókolni kezdte.
- Tohm... - lökte el magától a másik testet a fiatalabb. - Ez meg mi a faszért csináltad?
- Mert szeretlek bazd meg!
A szoba abban a percben elnémult. A feszültséget pedig immár csak bombával lehetett volna szeletelni. Az idősebb férfi arca hol kifehéredett, hol vörös színben pompázott. Hirtelen nem tudta szégyellje-e magát vagy inkább boldog legyen, amiért ki merte mondani. Ezzel szemben a fiatalabb pislogásokon és szükséges levegővételeken kívül másra nem igazán volt alkalmas. Így csak álltak egymással szemben és figyelték a másik reakcióit, ami egy idő után már meglehetősen kínossá vált, mikor már a feketében tudatosult mit is mondott a partnere.
- Én... Lefekszem - bökte ki nagy nehezen Bill. A feje zúgott, a gyomra pedig kavargott.
- Itt? - kérdezte félénken Tom.
- Aha... - kezdte volna levenni pólóját a fiatalabb, de még a hasa se látszott ki mikor hirtelen megállt.
- Valami baj van?
- Fordulj el - húztam vissza magára ruháját a fekete.
- Mi van? - pislogott nagyokat az idősebb.
- Jól hallottad. Nem akarom, hogy így láss...
- Hogy? Mint eddig minden este? Ne bomolj már Bill!
- Nem bomlok! Nem akarom, hogy végigmérj, és aztán arra verd ki!
- Te ezt most komolyan gondolod? - hüledezett a barna. Kezdte elveszteni a józan eszét.
- Nem... Nem tudom... - bámult maga elé zavartan a fiatalabb.
- Ennyire félsz tőlem? - sóhajtott gondterhelten Tom. - Mert ha igen majd alszok egy másik hotelben.
- Nem akarom, hogy elmenj - rázta a fejét hevesen a fekete. Olyan volt akár egy makacs kisgyerek.
- Eddig soha nem zavart, hogy látlak...
- Szerelmet vallottál neked. Én nem az vagyok, aki ezt észre se veszi. Ez komoly dolog. Megváltozik a kapcsolatunk.
- Miért kéne, hogy megváltozzon? - lépett partneréhez az idősebb, ám az hátrált egy kicsit.  - Ennyire undorodsz tőlem?
- Nem! Dehogy undorodok! - tiltakozott hevesen a fekete.
- Kár tagadnod... - kezdett öltözködni a barna.
- Tom, te ezt nem értheted! Te...
- Mit nem érthetek Bill? Teszed itt a mártírt, aki hű de szerelmes, de amint én kiteregetem a lapjaim te egy másik virágra szállsz át azonnal!
- Nem erről van szó! Kérlek, hallgass meg! - figyelte őt könyörgő szemekkel a fiatalabb.
Az idősebb már épp válaszolni akart volna, mikor is kopogtak. Majd a választ meg sem várva egy 20 év körüli férfi rontott be az ajtón. Szinte körbe se pillantva egyből megragadta a feketét és lázasan csókolni kezdte.
Tom a jelenet láttán teljesen lefagyott. Nem értette az egészet. Ki lehetett az a ficsúr? Hogy került ide? És ami a legjobban foglalkoztatta: miért csókolta az ő Billjét?
Ám mielőtt bármit is mondhatott vagy kérdezhetett volna, az idegen elhajolt a fiatal férfitól és ezer wattos vigyorát a barnára szegezte. A haja szőke volt, a szemei pedig zöldek. Izmos karjain feszült a drágának tűnő öltöny. Annyira művei volt az egész megjelenése, hogy az már-már igazinak hatott.
- Kérlek, ne haragudj, hogy csak így berontottam, de már nem bírtam volna ki még egy percet az én Billbóm nélkül - hangja kedvesen és dallamosan csengett, ám mikor a birtokláshoz ért keveredett bele valami sötét visszhang.
- Mégis ki a fene vagy te? És miért támadtad le Billt? - pufogott Tom. Kezdett végképp elege lenni abból a napból.

- Ő... Ő Kevin... Kevin Hall... Az... Az exem... - motyogta zavartan a kis fekete. Akkor sokkal törékenyebbnek és elesettebbnek tűnt, mint addig bármikor. Szinte rá se lehetett ismerni. Ez pedig olyan volt a barnának mintha gyomorszájon vágták volna.

2017. július 15., szombat

20. fejezet

Bill csöndesen ült a temetésen, végig Tom kezét fogva. Az elmúlt egy hét eseményei ólomsúlyként nehezedtek a vállaira. A szeretkezésük, hogy Tom semmire nem emlékezett, Mia és Kevin halála... Szerelme szenvedése... Mind-mind ott csücsültek a megfáradt és megtépázott lelkén. Már arra sem emlékezett mikor aludt utoljára pár órácskánál tovább. De tartotta magát. Tudta, hogy az idősebbnek szüksége volt rá. Még ha ezt nem is mondta ki.
- Hazavigyünk titeket? - lépett hozzá a barna édesanyja. Gyönyörű asszony volt. A fekete kicsit zavarba is jött a közelében.
- Köszönöm Mrs. Kaulitz. Tom, hazamész a szüleiddel? - kérdezte csöndesen a fiatalabb, mire a másik csak szorosabban markolta a kezét. - Azt hiszem, velem szeretne jönni. Kérem, ne haragudj...
- Nem a te hibád drágám! - simogattam meg gyengéden a vékony kart a nő. - Köszönöm, hogy mellette vagy! Nagyon sokat jelent neki. Még akkor is, ha nem mondja.
- Igyekszem vigyázni rá. Ma még nem is evett... - szontyolodott el a fekete.
- Nem szokott... Ha műtötték Miát, akkor is ezt csinálta... Te jó ember vagy Bill. Tudom, hogy melletted helyre fog jönni - Simone szeretetteljes tekintettel simogattam meg a fia arcát, majd csókot nyomott minkét orcájára. Az idősebb férfi csak bágyadtan ráemelte a tekintetét és aprót bólintott. A nő pedig távozott. Csöndesen és elegánsan. Erős volt. Olyan erős amilyen csak egy anya tud lenni.

***

Az idősebb férfi arra ébredt, hogy valaki finoman simogatja a karját. Pillái ólomsúllyá nehezedtek, de tudta, hogy fel kell emelnie őket. Megdöbbent, hogy a fény nem bántotta a szemeit. Vajon tényleg ennyit aludt volna?
- Enned kell egy kicsit... - figyelték őt a nagy, barna szemek aggódva. A puha kéz pedig már nem simogatta. Mindig ez volt mikor felébredt.
- Nem vagyok éhes... - motyogta rekedten.
- Tom... Nem éheztetheted magad halálra... Kérlek! - a fekete hangja kétségbe esetten csengett.
- De... - fordult az idősebb a másik oldalára, ami akkora már komoly megterheléssé vált a szervezetének.
- Csináltam sajtos pirítóst... És kakaót... Ahogy szereted...
- De te a pillecukrosat szereted... - ráncolta a homlokát a barna. - Mesélted, hogy anyukád úgy csinálja...
- De most neked csináltam...
Bár Bill elég gyenge fizikumú volt, egy kis segítséggel mégis sikerült ülő helyzetbe tornásznia partnerét. Tom kezdett teljesen összezavarodni. Bár tisztában volt gyengéd érzelmeivel a fiú iránt, a tudat, hogy akkor ő látja gondját melegséggel töltötte el a belsőjét. Jobban, mint előtte bármikor.
A fekete féltő törődése nemcsak megmozgatott benne valamit, de háborgó lelkét is csillapította valamelyest. Ez pedig akkor többet jelentett neki bárminél.
- Haza kéne mennem pár cuccomért... - motyogta az idősebb két falat között.
- Anyukád délután áthozta pár holmidat. De ha gondolod elviszlek. Ha... Ha szeretnéd... - harapott az alsó ajkába Bill.
- Szeretném. De... Nem tudom, hogy néz ki a lakás... Bár... Anyát ismerve ki is takarított...
- Csodálatos asszony az édesanyád Tom - mosolygott fájóan a fiatalabb.
- Tényleg az. A legjobb! A... A te anyukád milyen? - kérdezte óvatosan a barna.
- Kicsit merev, de az ölelése meleg és szeretet teli. Megnyugtat már a jelenléte is. És a csokis keksze! A legfinomabb, amit valaha ettem! Egyszer... - kezdett bele a mondatba a fiatalabb, de azonnal el is hallgatott. Rá kellett jönnie, hogy hiába akarna egyszer süteményt hozni partnerének. Ez a lehetőség sosem válhat valóra.
- Ne haragudj... Nem akartalak megbántani...
- Semmi gond. Felejtsük is el. Lezuhanyozok - indult el a fekete a fürdő irányába. A barna pedig gyomorgörccsel figyelte. Tudta, hogy gyönyörű lehet az a vékony test ruha nélkül. De nem mert utána menni...

***

Bill minden egyes ilyen alkalommal sírt. Tisztában volt vele, hogy nem túl férfias, sőt már-már gyerekes, amit csinál, de nem érdekelte. Tomnak nem kellett többé és ez a tudat minden alkalommal tőrként hasított a szívébe. Ő viszont nem tudta, nem akarta elárulni az idősebbet. Kettejük közül a barna volt sokkal rosszabb állapotban. Ő meg bírta. Még egy kicsit... Hogy aztán csöndes magányában darabokra hulljon.

***

Pár nappal később Tom, a gyomra ideges kavargásával küzdve tárcsázta azt a bizonyos telefonszámot. Közben hálát rebegett, amiért a feketének boltba kellett mennie. A lakásban nem tudtak nagyon egyedül lenni. Mindig egymásba botlottak, ő pedig tudta, hogy ezt egyedül kell véghezvinnie.
A telefon kicsöngött, majd miután ezt párszor megismételte, a kellemes női hang helyett egy férfi szólt bele.
- Hallo?
- Jó napot kívánok! Tom Kaulitz vagyok. És Alexandrával szeretnék beszélni! - hadarta zavartan. Nem értette mitől ijedt meg. Hiszen ez csak egy munka hívás volt.
- Elnézést uram, de mi dolga önnek a feleségemmel? - hangzott a nem túl szívéjes kérdés.
- A filmje egyik színésze vagyok. Én játszom Albertet. És szeretnék tőle bocsánatot kérni.
- Még pedig miért is? - jött az egyre idegesebb kérdés. A férfi kezdett dühbe gurulni.
- A film másik főszereplőjével volt egy nagyobb veszekedésem és... Leléptem pár nappal korábban...
- Szóval maga miatt olyan feszült a feleségem! Igazán tekintettel lehetne rá!
- Tudom uram... És tényleg őszintén sajnálom! - bár közben nem Alexre gondolt, de a barna szívét mardosta a bűntudat. Azért amit szegény Billel tett még Hawaiin.
- Egy pillanat - jött a válasz a vonal végéről, majd némi idő után egy jóval puhább és ismerősebb hang köszönt be.
- Tom?
- Alex! Na végre! - sóhajtott fel. Még mindig nem volt olyan lelki állapotban, hogy ki tudjon állni magáért. - Beszélnünk kell!
- Én... Oroszországban vagyok Tom - jött a meglepett válasz a szőkétől.
- Telefonon gondoltam... - masszírozta zavartan a tarkóját a barna.
- Ne haragudj. Hallgatlak - Alex hangja zavart volt mégis kimért. Nyilvánvalóan a férje jelenléte miatt.
- Tudom, hogy a Billel történt veszekedés miatt előbb leléptem a forgatásról és ezt őszintén sajnálom... Szeretnék visszamenni és befejezni - a férfi tudta, hogy furcsán hangzik, amit mondott, de remélte, hogy a nő érteni fogja.
- Nagyon örülnék, ha te is visszajönnél! És ez biztosan Billnek is nagyon sokat jelentene a dolog.
- Addigra lehet már kicsit elege lesz belőlem... Most is épp nála vagyok.
- Ohh... - jött a döbbenet a vonal túlsó végéről. - Akkor... Most ti...
- Ő vigyáz rám - tért ki a válasz elől a barna. Már a gondolatra is melegség árasztotta el a gyomrát. Ezt pedig nem érezte helyesnek. Akkor nem.
- Történt valami? - kérdezte feszülten Alex.
- Mia... Mia meghalt... - Tom szeretett volna erősnek mutatkozni, ám a hangja nem így gondolta. Alig bírta kipréselni a szavakat. A vonal másik végéről pedig kisvártatva sírás hangjai hallatszottak.
- Mit mondott a feleségemnek maga szemét amerikai? - kiáltott bele a telefonba az idős férfi.
- Én csak elmondtam neki, hogy meghalt az unokahúgom, aki szívbeteg volt - motyogta csöndesen a választ a barna.
- Én... Én őszintén sajnálom uram... Elnézését kérem a modortalanságomért... - hebegte zavartan az orosz. Hangjában tanyát vert a szégyenkezés.
- Nem tudhatta uram. Sajnálom, hogy felzaklattam a feleségét. A további viszont hallásra - tette le a telefont Tom és elnyúlt Bill ágyán.
A testét furcsán zsibbadtnak érezte. Nem akart visszalábalni a gödörbe, ahonnan csak nagy erőfeszítések árán tudta csak kivonszolni magát. Na és persze, nagy segítséggel. Nem tudta és nem is akarta letagadni, hogy Bill nélkül még mindig mélyponton lenne. Vagyis, talán még annál is mélyebben. S bár a lelkének csak egy utolsó fuvallat kellett volna a széthullásra, mégis meg akarta próbálni a feketével. Ám tudta, hogy előbb még tartozik egy bocsánatkéréssel irányában.

***

Mire a fiatalabb férfi hazáért a vásárlásból partnere már ismét az igazak álmát aludta. Ám ezért nem tudta hibáztatni. A lelke még mindig érzékeny volt és instabil. Akár egy kisgyereknek. Ami viszont kicsit visszás érzéseket keltett benne amiatt, hogy így is vágyott rá. Már nem tudta mi a helyes és a helytelen ebben a helyzetben. Ő is kezdett elveszni...

***

Az idősebb halk aprítás hangjára és kellemes illatokra ébredt, amiktől a hasa hangosan megkordult. Rég érzett már éhséget, de most ettől valahogy megkönnyebbülés fogta el.
Lassan feltápászkodott és megpróbálta magát némileg rendbe tenni. A szekrényen lévő fésűvel kissé megigazgatta a copfját, majd kitörölte az álom utolsó morzsáit a szeméből. Tudta, hogy ez nem túl sok, de abban a pillanatban ennyi telt tőle.
- Ohh, szia Tom - mosolygott rá a fekete mikor meglátta őt felé lépkedni. - Főztem vacsorát. Nem nagy durranás csak egy kis hal meg saláta, de gondoltam...
- Sajnálom! - vágott közbe a barna, mire a fiatalabb összerezzent.
- Mire gondolsz? - fürkészte óvatosan a másik arcát.
- Kérlek Bill! Tényleg sajnálom! Kérlek, higgy nekem! Nem miattad menekültem el a forgatásról. Alex azt akarta, hogy jöjjünk össze újra. Én pedig kiborultam...
- Nem haragszom - simogatta a fekete partnere karját. - Senkire se lehet haragudni, amiért kísérletezik és nem úgy sül el, ahogy azt tervezte.
- De... De ez nem kísérlet volt. Vagyis annak indult, de... Én... Nekem jó volt... - pirongott az idősebb, mire a fiatalabb arca is lángba borult.
- Ezt... Ezt, hogy értsem?
- Ahogy mondtam Bill. Ahogy mondtam - zárta őt szorosan a karjaiba a barna.
- Tomi... - szorította a pólóját kétségbe esetten a fiatalabb. Alig tudta visszafogni a könnyeit.
- Engedd ki Billie... Ma éjjel én vigyázok rád...

***

Másnap reggel a fekete egy horkantásra ébredt. Egy olyanra, ami nem hozzá tartozott, de ismerősebb volt, mint bárki másé. Ez pedig széles mosolyt csalt az arcára.
Az este beszélgettek és végre az idősebb is többet evett, mint egy kismadár. Ráadásul fürdeni is el lehetett küldeni, ami közel három nap után már igazán rá is fért. De az egész este legszebb pillanata az volt mikor a barna megkérte, aludjon vele. A fiatalabb perig gondolkodás nélkül bújt be mellé a takaró alá.
Nem csókolóztak és nem is simogatták egymást. Az ölelés és egy Bill homlokán elcsattant "jó éjt" puszi volt csupán a kontakt köztük. De ezt így érezték helyesnek. A fiatalabb minden képen. S bár tudta, hogy egyszer be kell számolnia Tomnak arról a bizonyos éjszakáról, nem gondolta még elérkezettnek az időt. Kényelmesnek találta ezt a helyzetet, amit a lehető legtovább fent akart tartani.
- Hmm... Jó reggelt... - ölelte őt még szorosabban a barna.
- Attól még jobb, hogy itt lehetek... - bújt az idősebb nyakába és elengedett egy reszketeg sóhajt, mire a másik megborzongott.
- Mit csinálsz Billie? - suttogta gyengéden Tom, mialatt partnere derekát simogatta ahonnan felcsúszott a póló.
- Csak... Csak lélegzek... - motyogta zavartan a fekete. Nem akart semmi olyat, s kivételesen a teste se árulhatta el.
- Tetszik... - nézett mélyen a szemeibe az idősebb. Az ajkai pedig elindultak a fiatalabb férfi felé.
 - Ne! - húzódott el Bill. Félelem csillogott a szemeiben és pár igen kósza könnycsepp, amitől az idősebb férfi szíve fájdalmasan összeszorult.
- Sajnálom... - hajtotta le fejét a barna. - Nem kellett volna ezt tennem. Mit is gondoltam... - kelt fel az ágyból és öltözködni kezdett.
- Kaulitz! Ha most is itt mersz hagyni, én esküszöm, hogy kiugrok az ablakon! - a feketéből egyszerre szólt a harag és a rémület. Nem tudta volna még egyszer elviselni, ha a férfi otthagyja.
- De hát te nem engeded, hogy megcsókoljalak az Istenért! - túrt idegesen a hajába az idősebb.
- Az első csókunk után megütöttél. Mikor pedig másodszorra csókolóztunk a csúcsra juttattál majd eltűntél! Miért engedném, hogy megcsókolj? Utána mindig csak fájdalmat okozol nekem - nézett mélyen partnere szemébe a fekete.
- Nem akarom, hogy fájjon neked Bill. Tudom, hogy ocsmány dolgokat tettem és sajnálom. Nem kellett volna megütnöm téged. Ahogy elrohannom sem. De féltem... Eddig annyira rohadtul féltem attól, hogy megszólnak, amiért egy férfivel... Tudod... - pirult el az idősebb.
- Egy férfival mi? Vele gyűröd a lepedőt éjjelente? - a fiatalabb szemei szikrákat szórtak. Gyűlölte a helyzetet.
- Hogy egy férfi legyen a párom... - vont vállat az idősebb. A mondat hallatán Bill szíve hevesebben kezdett zakatolni. Ez alatt pedig elöntötte a bűntudat.

- Ne haragudj... Én... Nem gondoltam át, amit mondtam... - ideges volt. Idegesebb, mint valaha. Azt remélte, hogy csak pár pillanatnyi feszült csend fog fennállni köztük. Ehelyett Tom hosszú percekig bámulta őt, majd bezárkózott a fürdőbe. Ott hagyva a fiatalabbat a fejében kavargó összes különös gondolattal.

2017. május 20., szombat

19. fejezet

Két nappal később Janie aggódva figyelte barátját. A fekete boldognak tűnt és kicsit ittas állapotban cseverészett egy épp akkor megismert férfivel, aki jó 15 évvel lehetett idősebb nála. A haja dús, barna volt, öltönyt viselt, amin látszott, hogy belekerülne egy átlagember pár havi fizetésébe. A modora pedig kifogástalan volt. Túlságosan is kifogástalan...
- Az inged tényleg selyemből van, vagy csak szédítesz engem Joseph? - harapta be alsó ajkát játékosan a fiú. A vöröske hiába szólt rá az elején és azóta párszor, ő csak mérgesen elzavarta. Úgy gondolta, tud vigyázni magára. Ám a nő tudta, hogy ez nem így van.
- Ha a szemednek nem hiszel, sem a szavaimnak akkor talán hihetnél a saját tapintásodnak. Azt senki sem tudja becsapni.
- Legyen - egyezett bele Bill, mintha ez olyan nagy fáradtság lenne neki. Ám látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi, ahogy a lehelet finom anyag mozog az ujjai alatt. - Hmm... Gondolom ezt te szoktad levenni.
- Valójában már egész kicsi korom óta én öltözködöm - mosolyodott el önelégülten a férfi. Nyeregben érezte magát.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam - a fekete ajkain halvány mosoly tündöklött. Igazán szűziesnek tűnt ebben a kicsit sem ártatlan helyzetben.
- Tudom. Csak azt akartam, hogy te mond ki - simogatta meg az idegen a fiatal férfi hátát, mire az zavarba jött. - Jól vagy Bill?
- Persze... Csak... Azt hiszem kicsit megártott az ital.
- Talán túl sok volt ez egy kiskorúnak - simogatta tovább a hátát Joseph, közben pedig kedvesen mosolygott.
- Azért nem vagyok már 17! Szeptemberben már be fogom tölteni a 21-et - söpört arrébb pár hajtincset az arcából a fekete.
- Akkor azt meg kell majd ünnepelned. Ez egy hatalmas esemény!
- Gondolod? - nézett fel rá csillogó szemekkel a fiú.
- Természetesen! Egy ilyen különleges fiúnak pedig még inkább... - csúsztatta a másik felsője alá a kezét az idősebb férfi, ezzel megérintve a felforrósodott bőrt.
Bill lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt. Bár a testét éppen más érintette, a gondolataiban Tom állt előtte. Ettől pedig a szíve összeszorult, pillái pedig azonnal kipattantak. Az alkohol jótékony hatásának nyoma sem maradt. Helyébe pedig ismét a jól ismert gyomorgörcs lépett, amit már oly nagyon ismert.
- Kérlek... Most menni akarok - suttogta szomorúan a fiatalabb férfi, mire Janie azonnal felkapta a fejét. Ám a másik J koránt sem volt ennyire tapintatos az ügyben.
- Ugyan drágaság! Az éjjel még oly fiatal... Te sem szeretnél egyedül hazamenni. Nemde? - kérdezte műmájer mosollyal az idősebb.
- De... Haza akarok menni... - próbált elhúzódni a fekete. Akkor már nem tudott erős maradni.
- Ugyan... - hajolt felé Joseph.
Ám egyvalamire nem számított a férfi. Mégpedig egy jól irányzott térdhajlat rúgásra egy nőtől, aminek következtében hamarosan már nem a kiszemeltjére, hanem zsibogó lábára kezdett koncentrálni.
- Gyere Bill! - ragadta meg kezét a vöröske és gyors léptékkel indultak kifelé a klubból.
L.A. csöndesnek nem mondható éjszakájából Bill semmit sem érzékelt, csak a villámok cikázó, oly karcsún elnyúló alakját az égen. Azt kívánta, hogy egy érintse meg őt. Érezni akarta a mélyen belé vágó égető fájdalmat, aztán a csöndes enyhülést.
Bár esélye sem volt ezekre. Egyedül semmiképp sem. Ehhez sokkal inkább szüksége volt valakire. Valakire, akiről tudta, hogy ott van a városban. Valahol...

***

Az eső megállíthatatlanul és csillapíthatatlanul zuhogott, a villámok sokasága pedig nappali fénybe borította a várost egy-egy pillanatra. Olyan tökéletesek voltak. Egyediek és valami furcsán vonzotta hozzájuk az embereket. Egy megmagyarázhatatlan vágy. Mintha csak meg akarnának halni. Valami, ami ennyire groteszkül gyönyörűvé tette az elmúlást.
Pont olyan kibaszottul tökéletessé és gyönyörűvé amilyen csak Ő lehetett...

***

Janie valójában nem akart elmenni. Az elmúlt napok eseményei így is nyugtalanították, nem beszélve arról, hogy barátja mikor részeg volt néha gyerekként viselkedett. Ez pedig csak borzolta az amúgy is feldúlt idegrendszerét. Nem akarta őt magára hagyni ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
- Most megmosdatsz? - kérdezte meglepetten Bill. Nem tudta hová tenni a helyzetet, mikor a barátnője követte őt a fürdőjébe.
- Csak arra vigyázok, hogy egy darabban elérj majd az ágyadig.
- Ugye tudod, hogy csak egy faldarab választja el a szobámat a nappalitól? - kérdezte értetlenkedve a fekete.
- Aggódom érted Bill! Annyira furcsán viselkedsz mostanában... Ez a mai is...
- Milyen mai Janie? Az, hogy nem engedtem neki a dolgot? Komolyan? - kérdezte cinikusan a fiú.
- Pont az, hogy addig is hagytad neki. Nem szoktál ilyen lenni.
- Képzeld! Most már ilyen vagyok. Szokj hozzá! - rivallt rá a férfi.
- Csak féltelek... - suttogta megbántva a nő. Nem tudta, hogy barátja miért viselkedett olyan durván vele.
- Tudom. De nem vagyok már gyerek. Képes vagyok egyedül is dönteni.
- Igen. Ami a legtöbb esetben rosszul végződik - nézett rá szúrós szemekkel Janie.
- Mintha te mindig olyan kibaszott jól döntenél - rivallt rá a fiú. - Aliz is nyilván ezért hagyott el!
A levegő egy pillanat alatt fagyossá vált közöttük. A lány üveges szemekkel figyelte az előtte álló barátját. Sokszor összevesztek már. Legtöbbször butaságokon. Ám ez a mondat képes volt mindenen túltenni.
- Azt hiszem most jobb, ha megyek - fordult meg a nő. Arca tökéletesen komoly és magabiztos volt. Összeszedettsége példaértékű lett volna bárki számára. Ami miatt a fekete csodálattal nézett fel rá. Ő sosem tudott még csak fele ilyen erős sem lenni. De ez nem jelentette, hogy magára hagyhatja barátját egy ilyen helyzetben.
- Janie, várj! - kapta el a csuklóját és megpróbálta őt visszahúzó, ám a vöröske ezt nem hagyta.
- Mégis, hogy? Mire Bill? Arra, hogy újra sírni kezdj, mert az a bunkó paraszt elhagyott? Hát köszi, de nem! Sosem foglak rendesen megérteni. Nem úgy, mint ahogy akarod.
- Ezzel mire célzol? - vonta össze a szemöldökeit a fiú.
- Arra, hogy ne csodálkozz, amiért Tom elhagyott!
Az érzés úgy vágott a férfi gyomrába mintha csak egy erős ütés lett volna. Ugyan az-az ismerős szúró érzés, a levegő hiánya... És az oly jól ismert üresség. Bár az ajtó csukódását csak tompán érzékelte, szinte csak egy kattanásként, mégis fülsüketítő robaj volt a számára. Valami, ami szétszakította őt...

***

Csapódó ajtók, villogó fények, durva, buckás talaj, éles sarkok, és valami különös, monoton alapzaj, ami egyre hangosabbá vált...
A fekete zihálva és csatakosan ébredt. A szíve ezerrel vert, a tagjai pedig remegtek. Utolsó álomképében erős karok ölelték át, orrát pedig az a csodásan ismerős, bódító parfüm lengte be. Ám a forró ölelés hamarosan átcsapott erős fojtássá. Ő fojtogatta. Az a férfi, akiben először megbízott a hosszú évek alatt. Ettől pedig könnyek szöktek a szemébe. Gyűlölte ezt az érzést. Minden egyes pillanatával együtt.
Bill még mindig kissé kótyagosan ült az ágyában mikor is eljutott a tudatáig, hogy az álmában hallott monoton zaj ébredése után is vele maradt. Ez pedig egy egész másfajta borzongást váltott ki belőle.
Lassan felkelt és magához vette a baseball ütőjét. Azóta tartotta az ágya alatt, mióta a szomszédja részegen az ő lakását vélte a sajátjának. A kis feketét aznap este fogta el először a rettegés mióta egyedül élt. Ám mivel nem akart fegyvert tartani a házban, így ez volt a legegyszerűbb megoldás. Hiába a zár és a retesz, így fizikai fölénye is volt.
A férfi lassan közelítette meg az ajtót. Léptei halkak és megfontoltak voltak. Valahol mélyen magában hálát rebegett az adrenalin jótékony hatásának. Elfelejtett félni. Magabiztosnak érezte magát és dühösnek. Harcosnak.
Ahogy egyre közelebb ért a számára biztonságot nyújtó ajtóhoz a tompa puffanások mellé valami hang féle is becsatlakozott. Először nem értette és csak részeg motyogásnak gondolta, ám mikor már csak centikre állt az ominózus tárgytól, végre megértette mit is hallgatott már percek óta.
A fiatal férfi remegő végtagokkal és szapora légzéssel nyúlt az kulcs felé. Érezte a kis nyomást, ami azt jelezte, a másik keze már a kilincsen nyugodott. Tudta, hogy amint kinyílik már nem lesz visszaút. Ő viszont már nem is akarta azt...

***

Tom csókja édes volt és perzselő. Pont olyan követelőző, mint a kezei, amik szorosan ölelték és lassan felfedezték a gyéren fedett test minden apró kis porcikáját. Egy kivételével...
- Bihll... - suttogta a barna két csók közt, amitől a fiatalabb testét egyszerre öntötte el a vágy és futott végig rajta a borzongás. - Hol az ágyahd?
- Ohtt... - mutatott félig elaléltan a kérdéses objektum felé. Akarta, hogy a másik férfi súlya rá nehezedjen és birtokolja. Még a gondolat is mámoros volt.
Nem különben az érzés mikor az idősebb az ágyához szögezte és egyre forróbban birtokolta és időnként harapta az ajkait, ami a feketéből már akkor kéjes nyögéseket csalt elő.
Ez pedig csak fokozódott, mikor édes szavakat mormolva tapadt a nyakára és hevesen harapdálni és szívogatni kezdte azt a hihetetlenül sápadt és puha bőrt. A fiatalabb férfi teste már remegett a vágytól. S bár más esetben nyilván szégyenkezett volna a viselkedése miatt, akkor mégsem tette. Nem érdekelte ki mit mondott volna, ha látja őket. Csak az érdekelte, hogy ki van felette...
- Kell... Kell egy gumi... - dadogta a barna, miközben a zsebeiben kutatott, amitől partnere elmosolyodott.
- Nem kell Tomi... Nem esik bajod... - simogatta finoman a másik csípőjét a fekete.
- De... De te... - az idősebb próbálta felidézni miért is ragaszkodott a dologhoz, de ez abban a pillanatban kicsit sem sikerült neki.
- Csináltam már nélküle. De jól vagyok... - csókolta meg a fiatalabb az izmos nyakon feszülő bronzos bőrt. Nem tudta melyikük élvezte jobban azt a pillanatot. - Kell az orvosi papír?
- Te kellesz... - akarta hátralökni partnerét az ágyon Tom, de az megállította a kezét. Az idősebb tehetetlennek érezte magát.
Bill viszont akkor érezte magát először nyeregben aznap este. Tudta mit akar és azt is, hogyan szerezheti meg. Minden kérdés vagy kérés nélkül a másik férfi fölé kerekedett és lassan csókokkal borította be a nyakát és a mellkasát. A barna jóval csöndesebb volt nála, ám a teste apró rezdüléseiből és egy-egy élesebb levegővételből könnyen rá lehetett jönni mennyire is élvezi ezt a gyengéd kényeztetést.
Mire a fekete leért a másik férfi ágyékához a szíve már hevesen kalapált, nem beszélve a lüktető erekciójától, amit a szűk boxere szorosan tartott a helyén. De tudta, hogy aznap éjjel nem az lesz a legfontosabb dolog. Sokkal inkább az a méretes merevedés, amit nem sokkal később már a kezében tartott.
- Tudom, hogy nagy - vigyorgott az idősebb, bár a rengeteg alkoholtól még mindig nehézkesen beszélt.
- Reménykedj csak Kaulitz - vigyorgott rá kihívóan a fiatalabb, majd lassan végignyalt a lüktető merevségen, mire a másik felnyögött.
Bill tudta, hogy akkor ő a főnök. Ajkaival finoman hátratolta az idősebb puha bőrét, ezzel birtokba véve az érzékeny makkját. Amit finoman nyalogatott és szopogatott, a nyelvét pedig óvatosan nyomta a kis nyílásnak, majd azzal ingerelte és enyhén belé nyomta. Imádta a kényeztetés minden részét. Régebben sem vetette meg a dolgot, ám a barnával valahogy más volt. Ebben a helyzetben többnek érezte magát, mint addig bármikor is. Ezt a boldog érzetet pedig el akarta húzni. Egész sokáig.
A vágyait viszont megakadályozták ebben. Egészen addig, míg nem szerelme teljes hosszában bele nem került a szájába, ami igen csak nagy hatással volt saját, amúgy sem nyugalomban lévő férfiasságára. Így a kényeztetés mellett hamar sor került önmaga simogatására is.
Ám ezt Tom nem nézte jó szemmel. Ennek következtében pedig a fiatalabb pár pillanat múlva fekvő helyzetben találta magát, nadrág nélkül, amitől egy kicsit szégyenkezett is. Annak ellenére, hogy alig egy hete voltak nagyon hasonló pozícióban.
Viszont a barna nem úgy festett, mint aki nagyon habozna. Felkapott egy kis tégelyt a polcról és mikor meglátta pontosan mi is az, szélesen elvigyorodott. Azonban Bill arca lángolt. A síkosító volt. Az, amit utoljára akkor használt mikor kiverte a tükör előtt. Mikor Tomra gondolt közben. A farka pedig ettől iszonyatosan lüktetni kezdett. Legszívesebben kiszaladt volna a világból, ám a testének egész más tervei voltak vele... Ahogy az idősebb férfinek is.
A fekete látta a gyér fényben, ahogy az előtte meredező kemény hímtag lassan csillogóvá válik a vazelintől, ez pedig apró sóhajokat váltott ki belőle. Utoljára akkor volt ilyen mikor pornózott. De akkor csak játszotta az érzést. Most azonban...
A fájdalom érzete kiszakította az emlékei közül és csillapította is a vágyát. Ám az idősebb mintha ezt nem is látta, vagy hallotta volna, kemény ütemben kezdett diktálni. Farka teljes hosszában elmerült a szűk forróságban és csak halkan káromkodva nyöszörgött az élvezettől. Mint aki évek óta visszafogja magát.
Ezzel szemben a fiatalabb erősen markolta a lepedőt, s csak kapkodott a levegő után. A farka még mindig büszkén és keményen ágaskodott a hasán, kielégülésre várván, ám a testében lévő vágyat és finom ingereket elnyomta valami sokkal erősebb. A szívében érzett fájdalom...

***

Mikor másnap reggel Tom felébredt csak tanácstalanul nézett körbe az ismeretlen helyen. A ruhái gyűrötten hevertek a padlón, a feje pedig hasogatott. Bár ezen már igazán nem csodálkozott. Ködös emlékként villant csak elé az éjjel egy-egy eleme. Pár lány, rengeteg pia, taxizás... És most itt volt, valószínűleg több menet dugás után.
- Ohh... Felébredtél? - amint meghallotta az ismerős hangot azonnal felkapta a fejét.
- Bill... Te... Te, hogy kerülsz ide? - dadogta zavartan. Legszívesebben magához szorította volna a férfit, ám a szituáció ezt nem engedte meg neki.
- Hát... A reptérről taxival jöttem, de a metró állomás sincs messze - vont vállat a fekete. – Remélem, tetszik a lakásom!
- Minek vagyok én a te lakásodon? - fogta a fejét az idősebb. - Jézusom... Ugye mi... Ugye nem szexeltünk?
- Mi? - döbbent meg a fiatalabb. - Te... Te most tényleg azt hiszed?
- Bill, kérlek!
- Nem Tom! Nem szexeltünk. Te az éjjel beállítottál részegen. Én pedig le akartalak fektetni, aludni. De mire visszaértem egy pohár vízzel, te már az ágyamban aludtál. Ahogy látom pucéran... - fintorgott a fekete. - Egyáltalán honnan tudod a címem?
Az idősebb bele akart kezdeni a történetbe. Mindent el akart mesélni neki. Elmondani mi és miért történt. Bocsánatot kérni... Ám amint kinyitotta a száját a hangok bent maradtak, szemeiből pedig ömleni kezdtek a könnyek, amikről már azt remélte rég elapadtak.
- Hé... Semmi baj... - simogatta a hátát gyengéden Bill. - Nem akartam durva lenni... Ne haragudj... Én... Én csak...

- Mia... - ejtette ki azt az egy szót a barna. Hangjának fájdalma egészen a fiatalabb szívéig hatolt, ahol kínzó lassúsággal kezdte forgatni a tőrt. - Mia elment...

2017. február 17., péntek

18. fejezet

„A sípszó után kérlek, hagyj üzenetet! Bíííp." Hallgatta végig Tom újra az üzenetet, majd vett egy mély levegőt. – Szia, Mia! Itt Tom. Csak azért hívlak, hogy már úton vagyok hazafelé. Gondolom, már nagyban készülődtök a bulira. Én is várom. Végre felnőtt leszel! De nem leszek érzelgős. Az nem az én stílusom - nevetett fel a férfi. - Szóval pár órán belül otthon leszek. És ma át is megyek. Addig is légy jó!
A barna nem értette, hogy a telefon miért sípolja ki szüntelen. Hisz ilyen még sose történt. Egy pillanatra meg is rémült, hogy történt valami az ő féltve őrzött kincsével, mit sem sejtve arról, hogy az unokahúga épp akkor veszti el az ártatlanságát.

***

Bill végtelen hosszúnak tűnő utazás után az éjszaka közepén érkezett meg a lakásába. A csend és a magány meg-megszorongatta a torkát, ezzel elzárva a levegő útját előle. Ám ez semmiség volt ahhoz képest, ahogy a belsője lassacskán ismét darabokra hullott. Hiába próbált ellene küzdeni, a régi érzések túl hamar váltak ismerős társsá számára. A sebek pedig még nem forrtak össze egészen. Ahogy a könnyek sem apadtak el teljesen.

***

Janie Bill hazaérkezése után pontosan 36 órával hangos kopogásával és pár keresetlen szóval ébresztette fel a férfit, aki bár kelletlenül, de beengedte legjobb barátját. Még emlékezett arra miben volt része mikor legutóbb nem nyitott ajtót. A feneke pedig már a gondolatra sajogni kezdett.
- Kipihented magad?
- Neked is, szia - próbált magára erőltetni egy mosolyt a fekete, ám nem sok sikerrel.
- Tényleg arra van most szükséged, hogy tutujgassalak? - vonta fel a fél szemöldökét a vöröske.
- Egyszer igazán megtehetnéd... - húzta el a száját kelletlenül Bill.
- Már ne haragudj meg, de arra ugyan várhatsz! Először is most szépen elmész és lezuhanyozol. Bűzlesz - húzta fel az orrát Janie mialatt a lakást szemlélte.
- De én... - próbált tiltakozni a fekete, de barátja leintette.
- Nyomás! Én addig keresek itt valami ehetőt. Vagy a gyomrod magát emészti meg.
A férfi habár kelletlenül, de elvonszolta nyúzott testét a zuhanyig, majd megnyitotta a forró vizet. Való igaz, mióta hazaért tényleg nem fürdött le, ennek a hiányát pedig csak akkor kezdte érzékelni, mikor a bőre lassan tisztulni kezdett. Ám ez a tisztulás az elméjére is kihatott. S ahogy a meleg cseppek finoman ütögetni kezdték a becsességét az agya újra Tom arcát vetítette elé.
A csókjának és az érintéseinek emléke még túl friss volt, túl életszerű. Aminek hála, apai öröksége pillanatok alatt kőkeménnyé duzzadt. A feketét azonban ettől azonnal elfogta a szorongás. Az agya ezerrel pörgött és minden lehetséges eshetőséget végigpörgetett, hogy mit ronthatott el. Mi volt az a momentum, ami miatt Tom ilyen hirtelen ellökte magától azt a lehetőséget, amit kapott. Bár ahogy a fiatalabb férfi belegondolt, a partnere valószínűleg hétről-hétre kap ilyen szerepeket. Ez pedig csak még jobban elszomorította őt. Hiszen számára ez volt a nagy lehetőség. A lehetőség, hogy végre ne csak egy dugni való dolognak tekintsék őt…
Nem tudta egész pontosan, hogy mennyi idő után szállt ki a zuhany alól, bújt bele fehér, bolyhos köntösébe és csoszogott ki Janehez, de mikor meglátta, hogy a lány komplett ebéddel várja, kissé elpirult.
- Mennyi ideig álltam a zuhany alatt?
- Nagyjából egy órát. Unalmamban már elmentem vásárolni is, úgyhogy ajánlom, hogy mindent megegyél! - szólt rá a vöröske mikor leültek az asztalhoz.
- Köszönöm... - mosolygott rá kedvesen Bill és belekortyolt a kávéjába.
- Szóval, hogy-hogy előbb hazajöttél? - szedett neki a nő, mivel már ismerte barátját. Önként nem nagyon kezdett enni.
- Tom széttépte a szerződését és se szó se beszéd távozott... - figyelte a fekete italt Bill. A gyomra pedig újra összerándult. Nem szeretett erre az egészre gondolni. Fájt neki.
- Mi? - kérdezte elhűlve a nő. - Ezt nem teheti meg! Egyszerűen nem! Holnap hívom az ügyvédedet és még a gatyát is lepereljük arról a fraszról!
- Janie, nyugi! - próbálta őt csitítani a férfi. - Megoldjuk. Valahogy... Most amúgy is szünetel a forgatás. Aztán majd... - harapta be az alsó ajkát.
- Aztán mi Bill? Gondolod, hogy Tom majd pikk-pakk meggondolja magát vagy mi? - háborgott a lány. Nem akart durva lenni, de helyre kellett billentenie a barátja lelkét.
- Nem tudom... - motyogta zavartan a fiú. Ő csak azt szerette volna, ha végre felébred. Fel ebből az egész, elcseszett rémálomból.
- Szereted? - kérdezte óvatosan Janie, a fekete pedig elgondolkodott. Persze érzett valamit a másik férfi iránt, de nem lehetett, hogy valóban szerelmes belé. Azt észre kellett volna vennie. Biztosan észrevette volna! - Szóval igen.
- Dehogy! - háborodott fel Bill. - Én nem érzek iránta semmit! Az nem lehet! - könnyeztek be a szemei újra. - Nem akarok...
- Shh... - ölelte őt szorosan magához a nő. Már megbánta, hogy egyáltalán szóba hozta a másik férfit.

***

Mia mosolya kincset ért a férfi számára. A party nem volt nagy. A szűk család, pár barát, na és természetesen Kevin, akivel eljöttek a szülei is.
Bár a hangulat jó volt, az emberek vidámak, az ételek pedig ínycsiklandozóak, ám Tomra mégis rászállt egyfajta ború. Minden erejével próbálta ezt leplezni, ám egy ember előtt ez nem ment. Se akkor se soha máskor.
- Szia - ült le mellé Mia.
A férfi kedvesen rámosolygott a szíve pedig kissé megolvadt. A lány arca ragyogott, szemei pedig boldogan csillogtak. Egy türkizkék szatén ruhát viselt amiben csak még törékenyebbnek tűnt. Tom először meglepődött a választáson. Unokatestvérének az évek folyamán rengeteg műtétje volt, ennek nyomaként pedig hegeket viselt a mellkasán, amik közül voltak kisebbek és nagyobbak. Bár a szőkeség nem foglalkozott velük, volt egy, amit kifejezetten utált. Az első műtétjének a helye, amely egy fertőzés miatt nagyon lassan gyógyult, és ami halványpiros árnyalatban játszott.
Azonban aznap Mia ruhája láttatni engedte ezt a sebhelyet is, amit a férfi nem értett. Örült az ő kis angyalkája magabiztosságának, de nem értette mi változott olyan hirtelen. Ám ahogy ott ültek egymással szemben, a barna észrevette az apró jeleket, s csak meghökkenve figyelte Miát. Alig akarta elhinni a nyilvánvalót.
- Tom. Valami baj van? - kérdezte félve a szőkeség.
- Beszélnem kell Kevinnel! - állt fel határozottan a férfi, majd megfogta a fiú könyökét és behúzta magával a házba. Kevin nem értette mi történt. Hiszen semmit nem tett vagy mondott a barnának. Aznap még csak nem is nagyon beszéltek. - Mikor történt?
- Mi mikor történt Tom? - ráncolta a szemöldökét a vörös hajú. Kissé össze volt zavarodva.
- Mikor vetted el Mia szüzességét? - kérdezte kertelés nélkül az idősebb. Tudni akarta, de nem merte a lánytól megkérdezni.
- Csak pár napja... Mielőtt hazajöttél volna a forgatásról - Kevinen látszott a boldogság, de próbálta leplezni. Kicsit megijedt a férfitől.
- Nem gondoltál rá, hogy ez megterheli őt? Nem gondolkodtál! - rivallt rá a barna.
- Az orvosai megengedték. Ő kért meg rá engem - nézett mélyen a másik szemébe a fiú. Akkor nem érdekelte, hogy vitapartnere sokkal magasabb és erősebb nála. Férfi akart lenni, hogy méltó legyen a lány szerelmére.
- Ő... Ő kért meg rá? - csuklott el Tom hangja. A kijelentés megdöbbentette.
- Igen, ő akarta nekem adni. Azt mondta ezt szeretné születésnapjára. És, hogy... Hogy ideadja az én ajándékomat is... Azt mondta nem mer várni októberig - vont vállat egykedvűn a vöröske, amitől a férfi szíve elszorult. Addig a percig bele sem gondolt ebbe. Hiszen még olyan fiatalok voltak…
- Kevin, Tom... - lépett be hozzájuk a lány zavartan.
- Szia - vonta őt a karjai közé gyengéden a fiú.
- Mit csináltok itt? - bújt hozzá a szőkeség.
- Rólad beszélgettünk szépségem - simogatta meg a fiú azt a bizonyos heget, mire a lány elvörösödött és az alsó ajkába harapott.
- Vigyázott rád Mia? Nem fájt nagyon, ugye? - kérdezte aggódva a barna.
- Tom! - szólt rá pirongva a lány.
- Ha bántott én esküszöm, hogy... - kezdett bele a férfi, ám unokahúga félbeszakította.
- Nagyon jól csinált mindent. Ennyi, amit tudnod kell. Nem fogom neked elmesélni se az elsőt, se a másodikat, se a... - állt meg a lány hirtelen, majd hangos kacagásban tört ki. A minden alkalommal erős és határozott Tom akkor úgy állt előtte, mint egy szégyellős kislány. Ez pedig igazán mulattatta. - Ugyan már! Mintha te nem ezt csináltad volna ennyi idősen!
- De te még...
- Olyan kicsi vagyok? - kérdezte a lány kedvesen.
- Igen! - bólogatott kínlódva a barna.
- Nem Tom. Már nem vagyok kislány. Ma lettem 18 éves - ölelte meg unokatestvérét a szőkeség.
- Túl hamar felnőttél... - ölelte meg őt óvatosan a férfi.
- Ha sírni kezdesz, nem engedem, hogy levedd a csákót a fejemről!
- Ha nem engeded meg, abban alszol - vigyorgott rá játékosan a barna.
- Addig állj te fél lábon - kuncogott Mia.

***

- Várj! Akkor most kivert vagy megdugott? - nézett rá égető tekintettel a nő.
- Janie! Mondtam már! Kielégített! - fogta hitetlenkedve a fejét a fekete. Már késő este volt, legjobb barátja viszont még mindig nála lebzselt, amit egy kicsit se bánt. Jól esett neki a társaság.
- Azt értem! De ha nem is így és nem is úgy, akkor hogyan?
- Nekinyomott a falnak és a combjával ingerelt. Éreztem, hogy felizgult rám... - jött zavarba a férfi. – Arra ahogy nyögtem neki…
- Ez nem tudom miért olyan meglepő neked. Hiszen már nagyon sok embert felizgattál ezzel.
- Ez más! - erősködött Bill. - Tom ott volt. Megérintett. Ő... Ő kívánt engem... Engem... Azt, aki valójában vagyok - rázta a fejét értetlenül a fekete.
- Kedvel téged Billie! - simogatta együttérzően a hátát Janie. - Csak hülyén mutatja ki. De attól még kedvel.
- Mi van, ha azt suttogtam álmomban, hogy szeretem és ezért ment el? - nézett barátjára szomorúan a fiú.
- Akkor most hisztizik egy darabig, aztán két hét múlva megint a nyakadon lesz. Tom csak éppen hülye. Ehhez hozzá kell szoknod.
- Nem Janie! Nem hagyom, hogy kihasználjon engem. Végeztem vele. Még nem estem bele nagyon. Még... Még el tudom őt felejteni...
- Nem akarok veled szembeszállni Billie, de megint az lesz, mint legutóbb... Megint azt akarod? - fintorgott a vöröske.
- Ezúttal nem az lesz. Szenvedtem már eleget. Nem fogom hagyni, hogy egy Tom Kaulitz féle padlóra küldjön!

***

- Jó volt a szülinapod? - simogatta meg Mia haját a férfi.
- Nagyon-nagyon jó - mosolygott rá kicsit fáradtan a lány.
- Szerettem volna veled beszélni... Ne haragudj, hogy csak most jut rá időnk... - szabadkozott az idősebb.
- Semmi baj Tom! - simogatta meg finoman a karját a szőkeség. – Szóval…
- Szóval?
- Miért jöttél hamarabb haza a forgatásról? Megint megijedtél Billtől?
- Nem tudom, miről beszélsz Mia - értetlenkedett a férfi.
- Tom, őszintén! Hogy élsz meg a színészetből, ha még hazudni sem tudsz? - ingatta a fejét a lány.
- Bill nem is csinált semmit! Ő... Ő gyönyörű... Le akartam vele feküdni... Olyan, mint egy angyal mikor elélvez... A leggyönyörűbb... – hadarta zavartan az idősebb.
- Akkor mi a baj? Miért nem hoztad haza őt is? Simone és Gordon biztos nem haragudtak volna! Szeretnek téged!
- Alex azt akarta, hogy kezdjük újra... Kezdjem vele újra úgy, hogy közben egy másik férfi gyerekét várja... - ingatta a fejét csalódottan a barna.
- Billnek hagytál üzenetet. Ugye? - nézett rá szigorúan a lány.
- Széttéptem a szerződést és az ágyamon hagytam... - húzta el a szájat az idősebb. - Azt hiszem ez mindent elmondott neki...
- Akkora egy Isten barma vagy, hogy arra nincsenek rá szavak! - rivallt rá Mia, mire az idősebb kissé megrettenve elszégyellte magát. Abban a percben nem is gondolt a másik fiú érzéseire. Csak és kizárólag magára. - Mit gondoltál Tom? Hogy majd játszadozol vele, beleszeretsz, aztán ennyivel lerendezed? Komolyan?
- Mi? Te... Honnan tudsz arról? - borult lángba a férfi arca.
- Ma volt egy nagyon érdekes telefonbeszélgetésem egy Janie nevű lánnyal. Hogy finoman fogalmazzak, le akarja csavarni a farkad és lenyomni a torkodon. Amit szerintem teljesen jogosan meg is érdemelnél! - méregette őt szúrós szemekkel a szőkeség. - Mindazon által... Tessék! - nyújtott át egy papírdarabot unokatestvérének. - Ez Bill címe.
- Öhm... Kösz... - vágta zsebre a papírt a férfi.
- Ha már annyi férfiasság nem volt benned, hogy elbúcsúzz, legalább látogasd meg! Megérdemli.
- Nem tudom Mia... Biztos kidobna a lakásából...
- Aztán mi lesz akkor? Komolyan mondom nem értem a férfiakat - ingatta a fejét a lány, majd gyengéden megölelte Tomot. - Legalább gondold át... Kérlek...
- Átgondolom... - egyezett bele fájdalmas hangon a barna. - Te viszont menj lefeküdni! Kevin már biztos hiányol.
- El is várom tőle - mosolyodott el a lány és elindult az emeletre.
- Aztán csak ésszel! - szólt utána vigyorogva az idősebb.

- Tudom, kettőre kell zárni az ajtót - nevetett Mia és eltűnt a lépcsőfordulóban. Ezzel magára hagyva Tomot a gondolataival és a kínzó bűntudattal.

2017. január 15., vasárnap

17. fejezet

Másnap reggel Bill kissé nyugtalanul ébredt, de ezt nem tudta hová tenni. Az előző esti beszélgetés Janievel megnyugtatta és ennek örült is. Így legalább aludni tudott. De valahogy ez a rossz előérzet kissé megrémítette, bár legszívesebben nem foglalkozott volna vele. Mégis meg kellett tennie, mert ott volt. Ott volt és a feszültség csak nőt benne. Akkor is mikor zuhanyozott, mikor felöltözött, mikor beült a sminkbe... Majd mikor Alex hozzá lépett.
- Készen állsz nagyfiú?
- Mire? - vonta fel a fél szemöldökét a férfi.
- Néha nem tudom, miért küldöm el előre nektek az aznapi feladatokat... Tojtok rá! - ingatta a fejét a nő.
- Ne haragudj... Este hamar lefeküdtem. Nem volt kedvem semmihez.
- Spongyát rá! Ma csókolózni fogtok.
- Mi? - vörösödött el a fekete. Egyszerre ugrott össze a gyomra és akadt a levegő a tüdejében. - De... De mikor utoljára... - dadogta idegesen. Semmi kedve nem volt egy újabb, hatalmas folthoz az arcán, vagy esetleg valami máshoz egy egész más helyen...
- Ne aggódj, nem fog bántani. A szavamat adom! - simogatta meg a kissé csontos hátat a nő.
- Ő... Ő tud róla? - kérdezte idegesen a férfi.
- Természetesen. És tisztáztam vele, hogy elvárom tőle a profizmust. Ahogy tőled is. De gondolom, ezt nem kell hangsúlyoznom.
- Nem. Sokkal durvább helyzetekben is maradtam már profi. Úgyhogy ezzel sem lesz gond.
- Tudom, hogy nehéz Bill... De már nincs sok hátra. Ígérem! - bíztatta őt Alex.
- Azért ezt egy kicsit sajnálom. Ez az első olyan filmem, ami tényleg komoly színészi teljesítményt vár el tőlem.
- Ha a film sikeres lesz, akkor csak úgy jönnek majd a szerepek. Bízz benne Bill! Tehetséges vagy!
- Köszönöm... - jött zavarba a fekete.
- Én csak az igazságot mondom. A kritikusokra pedig csak akkor hallgass, ha dicsérnek! Különben meg, mocskos hazug az összes - legyintett a szőke, mire a beszélgetőtársa hangosan felnevetett.
- Szóval, ha nekem nyalnak az nem gáz? - vigyorodott el a férfi.
- Ahogy mondod!
- Mi lesz, ha a baba a bemutató napján akar majd megszületni? - érdeklődött Bill. Már egészen kezdett látszani, hogy a főnöke terhes.
- Ha olyan makacs lesz, mint az anyja akkor természetesen aznap akar majd kibújni. De úgy tervezem, hogy csak a születése után lesz a bemutató. De ez még nagyon odébb van! - simogattam meg a hasát Alex.
- Biztos nagyon cuki lesz - lelkesedett Bill. - Régóta akartál már gyereket?
- Valójában nem... Mikor Tommal voltam, neki azt mondtam, hogy nem akarok gyereket. Ezen sokszor vitatkoztunk... Valójában most is csak a férjem miatt lesz. Ő... Már háromszor volt házas, de egyik felesége sem akart szülni... Nekem megmondta, hogy csak akkor vesz el, ha szülök neki egy gyereket. Úgyhogy az esküvő után elkezdtünk próbálkozni. Nem kellett hozzá sok idő... 5 testvérem van. Várható volt, hogy sikerül.
- Uhh... Akkor te egy elég nagycsaládban nőttél fel - döbbent meg kissé a fekete.
- Hát igen. A legtöbbjüknek már családja van. Egyedül én nem akartam szülni, amit nem is értettek. Aztán mikor Alexeyjel elkezdtünk találkozgatni, egy kicsit meg is romlott a kapcsolatom a szüleimmel. Azt mondják túl idős hozzám. De engem nem zavar. Sokkal jobban megértjük egymást - mosolyodott el halványan Alex.
- Az a fontos, hogy boldog legyél! - simogattam meg biztatóan a nő hátát a fiatalabb férfi.
- Az... Boldog... - suttogta a szőkeség.

***

Tom egyedül üldögélt a bárban és egy whisky szódát kortyolgatott. Pontosan jól tudta, hogy alig múlt csak el dél és ennie is kéne valamit, de ez a legkevésbé sem hatotta meg. Le kellett higgadnia a forgatás előtt. Egyszerűen muszáj volt neki. Ha csak arra gondolt mit kell majd tennie Billel, szédülni kezdett és úgy érezte forog vele a világ. Egyszerűen nem tudta, hogy fogja ezt végigcsinálni...
A szimpla jelenetek már mentek vele és a felszínes beszélgetés is néha, de ez nagyon sok volt már. Egyszerűen beleborzongott a gondolatba is... Pláne úgy, hogy tudta a másik mit érez iránta.
Be kellett bizonyítania magának, hogy ő tényleg egy macsó férfi, aki a nőket szereti. Méghozzá nem is az akármilyen kategóriás nőket.
Így hát elkezdte szemlélni a terepet. Nyár lévén rengeteg fiatal lány szédelgett a környéken. Ő viszont akkor nem talált semmi kedvére valót. Szőkék, barnák, vörösek... Mind egyre mentek. Mintha csak egy babagyárból hozták volna ki őket. Bármelyik kapható lett volna egy menetre. De nyilván nem az lett volna nekik az első aznap... És ez akkor undorral töltötte el. Ő nem akart a sokadik lenni nekik. Így hát jobb híján elindult kifelé a bárból. Míg nem...
- Hé, haver! Nincs szemed? - rivallt rá egy lány, akit majdnem fellökött.
- Bocs - vetette oda neki foghegyről.
- Ezzel aztán sokra megyek! Tiszta pia lettem... - fújtatott tovább a csaj.
- Mondtam már, hogy... - kezdett bele a mondatba a férfi, ám mikor megfordult nem tudott szóhoz jutni.
A lány magas volt és nagyon vékony. Tom nem kevés összeget tett volna rá, hogy meg tudná számolni a bordáit, ha oda tenné a kezét. A haja hosszú, hollófekete, a szemei pedig, amiben harag égett olyan barnák, mint az olvadt csokoládé...
Mellei szinte alig voltak, a teste különböző pontjait pedig tetoválások tarkították. Még az arcán is volt pár csillag a bal szeme körül.
- Na, mi van nagyfiú? Megnémultál?
- Nem jössz velem szobára? - vigyorodott el lazán Tom, és finoman megpiszkálta az ajakpiercingjeit.
- Tessék? - pislogott nagyokat a lány.
- Jól hallottad szépségem! Eljössz velem egy körre? - a barna nagyon magabiztos volt. Tudta, hogy nem kell sok és ágyba viheti ezt a kis vadócot. És pont erre volt most szüksége.
- Fekszik le veled a halál!
- Ugyan már cica! - nyájaskodott tovább a férfi.
- Nem cica, hanem Bianka! - javította ki őt a lány.
- Eggyel több ok, hogy az ágyamba vigyelek! - nyalt végig az alsó ajkán Tom. A szerszáma már kő kemény volt.
- Te egy perverz állat vagy! Hagyj engem békén! - rivallt rá a lány.
- A hatos lakosztály az enyém, ha meggondolnád magad Bianka - vigyorgott rá majd tovább indult. De fél füllel még épp elkapta amint a lány barátai felvilágosítják őt, kit is utasított vissza.

***

Bill idegesen topogott az öltözőjében. Már háromszor ellenőrizte minden egyes porcikáját. Egy szál boxerben kellett lennie, ami miatt kicsit feszengett. Aznap már kétszer megfürdött, és amit csak nem szégyellt szőrtelenített magán. A sminkje pedig még kifogástalanabb volt, mint általában. Akkor megengedte a lányoknak, hogy ők fessék ki. Túlságosan remegett a keze az ecset használatához...
És nem csak a kezei. Időről időre le kellett ülnie, mert azt hitte a lábai cserben fogják hagyni abban a szent pillanatban. Rondának érezte magát és szerencsétlennek. El sem tudta képzelni pontosan mit kell majd tennie Tommal. Egyedül azt tudta, hogy csókolózni fognak. De nem értette neki miért kell szinte pucérnak lennie...
- Szia, drága! - lépett be hozzá Alex, a nyomában az idősebb férfivel, aki köntösben volt, így Bill is azonnal köntösbe bújt. - Szóval. Csak tisztázni akarok pár dolgot veletek, mielőtt elkezdjük a dolgot.
- Megtiltod neki, hogy felizguljon? - vonta fel a fél szemöldökét az idősebb férfi.
- Azt nem tudom. Neked viszont megtiltom, hogy kezet emelj rá, mert különben én magam jelentelek fel testi sértésért. Értve vagyok? - nézett rá szikrákat szóró szemekkel a szőke.
- Értve... - szégyellte el magát kicsit a barna.
- Bill... Tudom, hogy ezt nem tudod irányítani, de... - pirongott a nő.
- Megoldom. Ez volt a szakmám - mosolygott rá kedvesen a fekete. Úgy gondolta, ha parancsra képes volt elélvezni, akkor ez sem lesz nehezebb.
- Akkor gyertek! - vezette be őket a szobába Alex. Csak ők hárman és az operatőr voltak ott. - A fényeket már beállítottuk, ahogy a hangfelvevőt is. Úgyhogy csak lazán.
A fiúk bólintottak, majd levették a köntösüket. Bill lefeküdt a hatalmas franciaágy közepére, Tom pedig fölé, úgy, hogy a takaró még épp eltakarja a boxere vonalát.
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered meg te is meztelenek voltatok - élcelődött Tom.
- Gondolom mikor utoljára ezt csináltad a partnered egy lány volt - vágott vissza Bill.
- Fiúk! - szólt rájuk Alex, majd visszaszámolt, aztán elhangozott a csapó, jól ismert hangja. A két férfi pedig egy egész más szituációba került.
- Túl meztelennek érzem magam Albert... - rebegte félénk hangon a fekete.
- Mikor tanulod meg, hogy nem szeretem, ha a teljesen nevemen szólítasz? - súgta partnere fülébe az idősebb.
- Soha - vigyorgott játékosan a fiatalabb.
- Soha? Tényleg így gondolod Eric Luis Brown? - vigyorodott el Tom is.
- Mondtam, hogy ne piszkáld az irataimat! Elég legyen annyi, hogy Luis a nevem... - simogatta a bronzszínű hátat Bill.
- Belőled soha nem elég semmi! - óráknak tűnő másodpercekig néztek egymás szemébe. A fekete légzése felgyorsult, az arca pedig kipirult. Úgy gondolta ezt még megbuherálni se lehetett volna hitelesebben. Érezte, hogy a torka kiszárad és valahogy a levegőt is nehezebben vette...

***

Az idősebb tudta mi a feladta, mégis nehezére esett elvégezni. Látta, ahogy partnere már a tűréshatárának szélére került és ez valamit felébresztett benne, mélyen odabent. Csak épp azt nem tudta, hogy mi lehet az a dolog...
Végül azonban már ő sem bírta tovább és birtokba vette azokat a lehetetlenül csábító ajkakat. A fekete felnyögött és hozzá simult, Tom gerincén pedig végigszánkázott a hideg. Tudta, hogy ezt nem szabadna élveznie. Hogy ez az egész rossz és helytelen... Ugyanakkor a testének nem tudott parancsolni. A nyelvével partnere ajkai közé hatolt és a nyelvével lassan felfedezte a száját.
Érezte a nyelve melegét és a kis, hideg fémet benne. A kettősség hatására pedig ő is sóhajtott egyet. A fiatalabb teste hozzá simult, a mellbimbójában lévő piercing pedig a mellkasához nyomódott. Hideg volt és kemény... Elég tetszetős érzés.
- Al... Abba kell hagynunk... - hajolt el tőle Bill lihegve. Az arca vörös volt, míg a szemei ködösek. A szerepét azonban pontosan betartotta, egy pillanatra sem esve ki belőle. Akár egy vérbeli profi.
- Még mindig félsz tőlem? Luis... - kezdte az idősebb csókolgatni a hófehér hattyúnyakat, mire a másik ismét felsóhajtott. Majd eltolta magától Tomot.
- Nem félek! De még nem... Még nem adhatom magam oda neked. Kérlek, értsd meg! - vette könyörgőre a figurát a fiatalabb.
- Mikor? - kérdeztem a barna.
- Hamarosan.. - puszilta meg az az ajkait a fiatalabb, majd ismét megszólalt a csapó jól ismert hangja...

***

Bill fáradtan tért vissza az öltözőjébe. A jelenetet még vagy 3-szor újraforgatták. És ez még csak az volt mikor az egészet vették fel újra. Volt mikor Alex a csók hangjával nem elégedett meg. Volt mikor a világítással. Egyszer pedig azzal, hogy a fekete nem tűnt elég kívánatosnak, ám ezt senki nem tudta hová rakni. A fiatal férfi azért sem, mert a forgatás végére a szerszáma már iszonyatosan lüktetett a nadrágjában...
Végül erőt vett magán, feltápászkodott a székből ahol addig ült, majd elindult, hogy felvegye a ruháit, mikor kopogtak. A fekete nem értette ki lehet az. Hiszen ez az ő öltözője volt akkor is, ha csak erre a napra. És ahogy hallotta a többiek már elmentek, így egy kicsit meg is borzongott. A szobába ekkor partnere lépett be, aki be is csukta maga után az ajtót.
- Segíthetek? - nézett rá a fiatalabb gyanakodva, szorosan összehúzva magán a köntösét.
- Csak gondoltam benézek - vont vállat a barna és lépett felé egyet. - Még mindig pucér vagy?
- Alsóneműben vagyok, bár nincs hozzá semmi közöd - válaszolt nem túl szívélyesen a fekete.
- Miért vagy velem ilyen ellenséges Bill? - mosolygott rá negédesen az idősebb.
- Nem vagyok ellenséges, csak tartom a távolságot, ahogy kérted.
- Hmm... Pedig én nem emlékszem, hogy ezt kértem volna tőled - értetlenkedett Tom.
- Tudsz róla, hogy baromi szarul színészkedsz? - vigyorodott el kajánul a fekete. Élvezte, hogy akkor nála volt az előny.
- Tudod jól, ahogyan én is, hogy ezerszer jobb színész vagyok, mint te. Nem kell az önelégült színjáték - vizslatta őt lenézően a másik.
- Aljas kisfiú vagy Trümper! - vicsorgott Bill, mire a barna elkapta a karját és a falnak elszorította az egész testével.
- Nem vagyok kisfiú. Ezt jobb, ha megjegyzed - Tom az egyik combját finoman a fiatalabb ágyékához nyomta és azzal kezdte ingerelni, mire az felnyögött. - Te viszont már nem meleg, hanem forró vagy!
- Kuhss... Ohh... - sóhajtozta a fekete. A szerszáma csak még keményebb lett az ingerlés hatására, ami nagyon zavarta, de nem tudott ellenkezni. És valójában nem is akart.
- Mond csak Billy fiú! Hányszor basztak meg kamerák előtt? - Tom minden egyes szavából undor és gyűlölet fröcsögött. A teste viszont teljesen a fiatalabb férfihoz simult, amitől azt szédülés fogta el. Nem hitte volna, hogy a legutóbbi affér után ilyen történhet köztük.
- Nehm... Nehm tartozik ráhd... Ohh... - harapott az ajkába a fekete, hogy elfojtson egy nagy nyögést.
- Mi az? Már ennyitől is így bepörögtél? - vigyorgott kajánul az idősebb és gyorsabban kezdte mozgatni a lábát mire a fiatalabb hangosan felnyögött.
- Ehgy rohadéhk vahgy... Ahh...
- Ha annyira zavar a dolog, akkor miért nyögsz ennyire? - kérdezte értetlenül a barna.
- Nehm... Ahh... Nehm élvezehm... Ehz... Ez csahk testih dolohg... - remegett meg Bill, és ha partnere nem tartja meg, valószínűleg össze is esett volna.
- Tudom, hogy akarsz engem! Érzem... - kezdte csókolgatni a hófehér hattyúnyakat az idősebb.

***

Tom teste pattanásig volt feszülve. Úgy érezte a másik minden rezdülése és nyögése teljesen körülöleli a testét. Ettől pedig csak még jobban megkívánta a kis feketét. Egy gondolat erejéig még az is átfutott az agyán, hogy megfordítja őt és mélyen a testébe feledkezik. Ám ekkor olyan dolog történt, amire nem számított.
A fiatalabb teste kissé ellazult, a karjaival pedig szorosan belé kapaszkodott, ezzel még szorosabban ölelve őt magához. Még a fejét is oldalra döntötte, hogy a lehető legjobb szöget biztosítsa a csókokhoz partnerének.
Az idősebb egy pillanatra megmerevedett. Nem tudta a másik érzi-e az ő izgalmát. Még a gondolattól is megborzongott, hogy esetleg azt gondolja, hogy ő tette ezt vele. Ám, a látszat szerint Bill egy cseppet sem arra figyelt, hogy mi van a másik lába közt. Sokkal inkább érdekelte a saját merevedése.
- Kérlehk... - sóhajtott szinte könyörögve a fiatalabb.
A barna ekkor erőt vett magán és megtette partnerének, amire az vágyott. Az ajkai puha, nedves csókokkal borították be a nyakát valamint kisebb-nagyobb harapásokkal, ami csak fokozta a fekete izgalmát. A lába pedig továbbra is finom nyomással ingerelték Bill kő kemény szerszámát.
Tom szédült és akaratlanul is gyorsabban kezdte mozgatni a lábát. A nyögések a füle mellett egyre hangosabbá és hangosabbá váltak, ami rá is hatással volt. A levegő hevesen áramlott ki és be a tüdejébe, a szerszáma pedig hálás volt minden egyes rezdülésnek a fekete részéről, amivel a csípője dörzsölte az övét.
- Tohm... Ahh... Éhn... - rebegte halkan, két nyögés közt a fiatalabb.
- Csináhld! - zihálta zavartan a barna. Már neki sem volt sok hátra az orgazmusig. Azt kívánta bárcsak benne sülhetne el. A gondolattól megremegett és még jobban simult a másikhoz.

***

Bill egy hangos kiáltás és finom rángatózás kíséretében ért fel a csúcsra, amitől kicsit el is vesztette az egyensúlyát. Azonban azok az erős karok most is támaszt nyújtottak neki és védelmezően ölelték. Ő pedig szorosan bújt a hozzájuk tartozó testhez. Az egész világ tompa volt számára, kivéve az idősebb férfi heves szívverése, amit akár órákon keresztül elhallgatott volna az ölelésében. Abban, amibe úgy simult, mint egy szeretetéhez kiscica a gazdája tenyerébe.
- Le kéne pihenned... - suttogta neki Tom gyengéd hangon és apró csókot nyomott a homlokára.
- De nekem jó itt... - motyogta álmosan neki a fiatalabb.
- Fáradt vagy Billie. Majd összeesel a karjaimban - már a hangból is tudni lehetett, hogy a barna mosolyog, ám a kis feketeség nem akart kibújni a karjai közül.
- Akkor fektess le te! - nyafizott kedvesen Bill. Ki akarta még használni ezt a kevés időt. Tudta, hogy ennek az egésznek egy pillanat alatt vége lehet.
- Jól van.
Bár a fiatalabbnak rosszul esett, hogy az ölelés olyan hirtelen véget ért, de hamaros újra Tom karjaiban volt, aki féltőn vitte őt végig a hotel folyosóján, majd gyengéden lefektette és be is takarta nehogy megfázzon. Annak ellenére, hogy ezt az idő nem indokolta, ő mégis féltette partnerét.
- Itt maradsz? - nézett rá álmosan a fekete.
- Akkor nem fogsz pihenni... - simogatta az arcát mosolyogva az idősebb.
- De fogok! Légyszi... - nézett rá szomorúan Bill.
- Jól van... - feküdt le mellé a barna. A takaró köztük maradt, ami boldoggá tette. Nem akarta, hogy a másik ne tudjon elaludni.
- Hmm... - mormogott elégedetten a fiatalabb és partnere mellkasához nyomta a hátát. - Tomi...
- Aludj szépségem... - suttogta halkan a barna.

***

Az idősebb férfi talán egy órát töltött a fiatalabb szobájában. Meg akart róla győződni, hogy tényleg pihen, és nem csak színleli azt. Tudta jól, mikor fel fog ébredni zavarodott lesz és idő kell majd neki. Így inkább magára hagyta. Ám ugrásra készen állt annak érdekében, hogy a hitetlenkedő és felénk Billt a karjaiba zárhassa.
Addig viszont kezdenie kellett valamit azzal, ami a lábai között csüngött. Pontosabban akkor határozottan és tiszteletet parancsolóan meredezett. Ezen pedig az sem segített, hogy érezte Bill illatát és hallgatta a halk szuszogását. Az a férfi teljesen megbolondította.
Így mikor visszaért a saját szobájába, egyből a fürdőbe indult. A vizet inkább mondta volna kissé hidegnek, mintsem kellemesnek, de akkor ez volt a legjobb, amit tehetett. Az elsőre kellemetlen hőmérséklet lassacskán megnyugtatta a testét valamint a megtépázott idegrendszerére is pozitív hatást gyakorolt.
Mire kiszállt a zuhany alól új embernek érezte magát. Valakinek, aki végre képes lesz elfogadni azt, amit érzett. Valakinek, aki szembe képes menni a világgal. Valakinek, akinek akkor egy férfit kellett volna szorosan a karjaiba vonni.
Sietősen indult el a szekrénye felé és már majdnem le is dobta a derekára kötött törölközőt, mikor meglátta az oly ismerős alakot az ágyán ülni. Ám ez a személy már nem az volt, aki pár órával azelőtt. Annyi legalább is biztos volt, hogy máshogy nézett ki.
Alex immár hátközéig érős szőke tincsekkel rendelkezett, akárcsak egyetemista korukban. A szemei és az ajkai sokkal vadabbul voltak kifestve, mint általában. Ehhez pedig egy nagyon lenge, pánt nélküli, mályvaszínű ruhát viselt, amit a derekánál el öv szűkített. Szinte nem is látszódott a hasa.
Tom egy percig csak állt és figyelte őt. Nem igazán tudta eldönteni, hogy amit lát az állom-e vagy valóság. A stílus, a tekintet és maga a személy is ugyan az volt, mint akit annak idején a kedvesének szólított. Ám valami mégis megváltozott. Ő már nem volt az a személy, akit a lány keresett.
- Nagyon megváltoztál - törte meg a csendet végül a férfi.
- Annyira azért nem. Ez csak felcsatolható haj. De úgy éreztem kell egy kis változatosság - vont vállat a nő.
- Úgy nézel ki, mint mikor egyetemisták voltunk.
- Részben ez is volt a célom. Érdekelt mi lesz a reakciód.
- Ledöbbentem, az biztos.
- És más egyéb? - merté őt végig alaposan a szőkeség, amitől Tom meglehetősen kellemetlenül érezte magát.
- Figyelj csak Alex. Nekem most el kéne mennem - próbálta menteni a helyzetet a barna.
- Csak így Alex? - állt fel a nő, majd lassú, kecses léptékkel elindult felé. - Mi lett az Alával?
- Azt akkor mondtam neked mikor jegyben jártunk - vonta össze a szemöldökét értetlenül a férfi.
- Pontosan - mosolygott rá kihívóan Alex. Az egyik ujjával finoman letörölt a kidolgozott mellkasról pár vízcseppet, amitől a másik összerezzent.
- Mit akarsz tőlem? - lépett hátra egy lépést a barna, de a másik követte őt.
- Azt, amit annak idején eldobtam. Kellesz nekem Tom!
- Hogy mi? - döbbent le teljesen az idősebb. Ha akkor nem tud megkapaszkodni a kanapéban valószínűleg el is esett volna.
- Jól hallottad. Nem tudtam mit dobtam el, egészen addig, míg meg nem láttalak újra. De ahogy összemelegedtetek Billel elbizonytalanodtam... Nem akartalak titeket elszakítani egymástól. De most, hogy már tudom, tényleg heteró vagy így újra együtt lehetünk - figyelte őt a szöszi csillogó szemekkel, amitől a férfit kirázta a hideg.
- Alex! Férjnél vagy! És az ő gyerekét hordod a szíved alatt! Mégis, hogy képzelted ezt? Szeretőnek akarsz tartani vagy mi? - rivallt rá Tom. Az idegei akkor már ugyan olyan tépettek voltak, mint nem sokkal azelőtt.
- Nem. Elhagynám Alexeyt. Én csak téged szeretlek! Mindig is téged szerettelek! - erősködött a nő.
- Lehet, hogy régen szerettél, de már nem. Sőt, ha még az egyetemen is szerettél volna, akkor nem hagysz el. Ha nem történik meg az a csók, akkor más miatt szakítunk. Egy idő után már az is elég lett volna, ha túl sok borsot szórok a kajára. Gondold csak végig! - a barna érezte, ahogy lassan újra bezárkózik. Nem akart még egyszer megsebződni pont miatta.
- Nem Tom! Én, tényleg szeretlek! Az csak egy butaság volt! Kérlek! - a nő szemei könnyben úsztak, ám ez kicsit sem hatotta meg a másikat. S mikor a szőke próbált hozzá bújni, a férfi eltolta magától.
- Menj el! Nem akarlak többé látni - közölte fagyos hangon.
- Én...
- Menj! - rivallt rá Tom és az ajtó felé mutatott, ahol alig fél perccel később, a sírástól szaggatott légzésű Alex lépett ki. A csönd pedig mázsás súlyként nehezedett a szobára. A férfinak döntenie kellett.

***

Mikor Bill felébredt már rég besötétedett. Még akkor is fáradtnak érezte magát, de beszélni akart a partnerével. Tudta, hogy azt a dolgot nem álmodhatta. Egyszerűen nem... Ahhoz túl jó volt...
Halkan kopogott a másik férfi ajtaján, ám nem kapott választ. Így erőt vett magán és belépett.
A csönd szinte mellkason taszította, az üresség pedig bekúszott a bőre alá és lassú, finom mozdulatokkal kezdte összeszorítani a tüdejét. Nem értette mi történhetett, amíg aludt. Tom gyengéd volt vele, óvatos, figyelmes... A fekete reménykedett benne, hogy nem csak képzelte, hanem tényleg érezte a másik fél izgalmát. Tisztán emlékezett arra a pár másodpercre mikor a kéj nem ködösítette el minden pillanatát. Partnere kívánta őt. És most elment... Ismét...
Ahogy beljebb lépkedett a szobában, egy pillanatra megállt az ágynál. Egy kupac papír hevert a finom anyagú, selymes huzatom. A szorgos munka eredménye képen Bill nem tudta elolvasni mi lehet az. Ám volt egy olyan sejtése, hogy a másik szerződése hevert ott trehány kupacban, amitől a szíve még jobban összeszorult. Nem akarta, hogy ez legyen a vége... Nem akart újra csalódni!

Ahogyan Bill Trümper csöndes magányában figyelte a sötét égen gyémántként ragyogó csillagokat, még csak nem is sejtette, hogy valaki, aki fent repült a csillagok közt, csöndes imát rebegett a bocsánatáért.