2017. október 6., péntek

Story time! ;) + Szavazás vége


Sziasztok Gyerekek!


   Az elmúlt hosszú időben nem igazán kommunikáltam veletek ilyen formában, így kicsit szeretnék nektek mesélni nektek egy kis ezt meg azt.
   Először is a szavazáson elsöprő többséggel nyert az Au pair kerestetik ami miatt úgymond az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Szándékosan nem mondtam csak egy embernek, hogy én mit szeretnék. Igazság szerint az ötlet egy korán kelős nyári reggelen jött mikor munkába buszoztam. Egy cikket olvastam, amiben egy lány ecsetelte milyen rosszul bántak vele Hollandiában. És ettől a naptól foglalkoztat, hogy én is erre adjam a fejem.
   De visszakanyarodva... Azért örülök, hogy mégis ez lett mert pont ez volt a legutóbbi szavazás alkalmával. Úgy érzem minden ilyen alkalommal kisebb fajta kihívás elé állítotok amit így utólag hihetetlenül pozitívan élek meg. Máskülönben pedig azt érzem, hogy a Játszom a szerepem kapcsán valahogy én is kicsit felnőttem. Sok ideje tart már ez a történet és ezalatt komoly dolgokon mentem keresztül és ez a kis világ segített kicsit elmenekülni a gondok elöl, illetve mint a legutóbbi részben is, ki tudom írni magamból a dogokat.
   Plusz még egy ki infó! Az elkövetkező időkben nem igazán tudom mikor lesznek majd részek. Igyekezni fogok minél hamarabb jelentkezni, de ez kicsit nehéz lesz. Egyrészt végzős vagyok a suliban (ahol még most sincs órarendben sem tanárom és jaj...), másrészt már folyamatban van a jogosítványom, harmadrészt dolgozik és negyed részt végre meg fognak műteni ami lezár majd egy elég hosszú folyamatot.
   Úgyhogy itt tartok most pillanatnyilag. Ha be fogom fejezni a mostani történetet arról még szeretnék egy bővebb összefoglalót. Addig is legyetek rosszak! ;)

2017. október 3., kedd

22. fejezet

A vörös hajú nő idegesen dobolt ujjaival asztalának lakkozott lapján. Általában nem kerített nagy feneket annak, ha a kis fekete nem jelentkezett. Ismerte már őt annyira, hogy az ilyen kis apróságok ne zavarják. Ám mióta a két férfi visszatért a forgatás helyszínére egy érzés nem hagyta nyugodni a nőt. Ez pedig egy hét után elég idegőrlővé vált.
- Hallo? Itt Bill Trümper telefonja. Tom Kaulitz vagyok.
- Szia! Itt Jane. Tudnád adni nekem Billt? - a nő reménykedett. Ez már igazán jó jelnek tűnt.
- Sajnos nem... Ne haragudj... A telefonja csak véletlenül van nálam. Itt marad mikor... - a férfi idegesen fújtatott egyet. Még az este gondolatára is felszaladt benne a pumpa.
- Mikor? Az istenért Tom! Mond már! - szólt rá erélyesen a vöröske.
- Mikor Kevin elvitte tőlem - a barna hangjából sütött a düh, a kétségbeesettség és a birtoklási vágy. Szerelmes volt.
- Várj! Az a Kevin?
- Igen, az a Kevin, aki megkaphatta őt először, aztán eldobta, mint egy értéktelen vackot...
- De miért van ott? És Bill, hogy van? - kérdezte feszülten Janie.
- Nem tudom... - motyogta zavartan az idősebb.
- Mi az, hogy nem tudod? - hűlt el a nő.
- Az, hogy nem tudom. A forgatáson kívül nem is látom. És két jelenet közt sem tudunk beszélni. Kevin ott van. Mindig és mindenhol. Akár egy parazita.
- Tom... Én oda utazhatok. Beszélhetek Billel, de az nem érne semmit. Neki te kellesz. A gyengédséged és a szerelmed.
- De nem kell neki - rázta meg fejét tehetetlenül a barna. - Visszautasította a közeledésem...
- Attól, hogy most visszautasított az nem jelent semmit. Lehet durva voltál vele legutóbb. Erre még nem gondoltál?
- Igazad lehet ... Hülye voltam. ... Egy kicseszett hülye... - roskadt le az ágyra a férfi.
- Ugyan... Részegen mindenki csinál hülyeségeket - próbálta őt megnyugtatni a vöröske.
- Te miről beszélsz? - vonta össze szemöldökeit Tom. - Azért haragszik rám, mert aznap este nála aludtam? - a vonal másik végéről percekig semmi válasz nem érkezett, ami nyugtalanította a barnát.
- Ezek szerint még nem mondta el... - sóhajtott frusztráltan Janie.
- Mit? Mit nem mondott el? - a férfi szíve hevesebben kezdett dobogni. Egyszerre fogta el szívét a félelem és a remény. Szüksége volt arra, hogy tudja.
- Aznap éjjel szeretkeztetek Tom... - suttogta a nő.
A barna úgy érezte magát, mint akit leforráztak. Szeretkeztek. Bill megbízott benne annyira, hogy oda adja neki magát. Aztán le kellett tagadni... Tudta, hogy a fekete miért titkolózott előtte. Ettől pedig összeszorult a szíve. Ő tette ezt vele. Ő alázta meg és törte össze a szívét. Ő lökte a másik férfi karjaiba...
- Durva voltam vele? - kérdezte hosszú percekkel később az idősebb.
- Kicsit... De nem haragudott érte - próbált némi erőt verni belé a vöröske.
- Bocsánatot kell kérnem tőle! - állt fel a barna.
- Ne kérj! Ha így oda állítasz, azt fogja hinni a szexet sajnálod. De ugye nem? - Janie hangjából áradt a féltés és a törődés.
- Nem. Nem azt.
- Ne bántsd őt Tom. Már nem bírná ki...

***

Alex próbált nyugodt maradni a következő forgatási napon. Ő tényleg igyekezett. Mély levegőket vett, kamillateát ivott és időről-időre megszagolta a kis levendulás tasakját, de mindhiába. A dolgok egyáltalán nem úgy mentek, ahogy azt szerette volna. Mindezt pedig Kevinnek köszönhette.
Mikor a férje közölte vele, hogy az asszisztense vele tart a forgatásra, először még örült is neki. A szőke jó munkaerő volt, kitartó és találékony, amit a nő szeretett volna kamatoztatni is. Ám amint megérkeztem a szállodába Kevinnek pillanatok alatt nyoma veszett, s mikor legközelebb látta már egy zavarodott tekintetű, csöndes és még az addigiaknál is törékenyebbnek tűnő Bill állt mellette. Akinek nem mellesleg a színészi játéka olyan drasztikus módon esett vissza amilyet Alex azelőtt még sosem tapasztalt.
- Bill, gyere ide kérlek! - szólt a feketének két jelenet közt. Ám, mint valami furcsa árnyék, a szőke is jött vele. - Kérlek Kevin, hagyj magunkra!
- Én csak támogatni szeretném a páromat - villantotta ki fogkrém mosolyát a férfi. - Nyilván ez nem gond.
- Nem, valóban nem az. De itt most én vagyok a főnök és kettesben akarok beszélni az egyik dolgozómmal. Nyilván te se szeretnéd, ha Bill előtt beszélne meg veled bizonyos dolgokat a férjem.
- Nekem nincsenek titkaim - erősködött a férfi.
- Ez viszont egy film ahol vannak kulisszatitkok és ezek nem tartoznak olyanokra, akik nem itt dolgoznak. De ha gondolod ezt a biztonságiakkal is megbeszélheted. Vagy akár Vadikkal is, hogy miért akadályozod a munkám. Biztos nagyon örülni fog, hogy az állapotos felesége értékes időt veszteget arra, hogy a titkárát okítsa alapvető tiszteletre. Ismered a férjemet Kevin. Vajon néhány telefonhívása után hány helyen tudnál állást találni a diplomáddal? Vagy úgy egyáltalán? - a nő hangja végig kimért volt és üzleties. Egy pillanatra sem ingott meg. Ezzel kontrasztban viszont végig finoman simogatta gömbölyödő pocakját, amivel csak még jobban sarokba szorította a férfit.
- Elnézést Mrs. Romanov - hajolt meg kissé a szőke, majd elment.
- Erre nem volt szükség Alex...
- De nagyon is szükséges volt Bill! - nézett rá ellenkezést nem tűrve a nő. - Mégis mi a frász van veled? Mit csinált Kevin? Egyáltalán honnan ismered?
- Ő volt az első párom... - motyogta a fekete. - 18 voltam mikor se szó se beszéd elhagyott... És... Én... Össze vagyok zavarodva Alex... Még a telefonom is elhagytam... Pedig... Még volt benne egy hangüzenet anyától...
- Ohh drágám... - ölelte őt magához a nő. Mióta ismerték egymást az óta vigyázni akart a fiúra. Először nem értette. Soha nem volt egy pátyolgatós típus. De ahogy a kisbabája növekedett... Ő nem akarta elveszíteni a kincsét, mint ahogy Billt az édesanyja.
- Tom szomorú... De nem akarom, hogy az legyen... Annyi minden kavarog bennem... Sajnálom, hogy béna vagyok mostanában.
- Semmi baj Bill! Megértem. Mindenkinek vannak rossz napjai. Mára abbahagyjuk. Pihenj egy kicsit. Rendben? - mosolygott rá kedvesen a nő.
- Köszönöm - ölelte meg búcsúzóul Alexet, majd elsétált, vissza a szobájába.

***

Késő délután volt már mikor a fiatal férfit felébresztették a szundikálásából. Valójában nem is akart ő elaludni, de a teste nem így gondolta. Lelkének nyugtalan rezgései ugyanis kihatottak a testére is. Jobban, mint azt addig gondolta volna.
- Hogy érzed magad Billbo? - kérdezte kedvesen a szőke férfi.
- Fáradtan... - motyogta a fekete.
- Egész nap aludtál. Nem lehetsz ennyire lusti kedvesem - korholta őt kedvesen Kevin.
- Igaz... Ne haragudj... - ült fel a fiatalabb.
- Beszélni szeretnék veled.
- Rendben. Én is veled - Bill próbálta összeszedni magát. Hiába keményítette meg szívét az évek során. Exe közelsége újra azzá a kamasz fiúvá tette, aki akkor volt mikor vele járt. Nem szerette azt az énjét. Már nagyon nem!
- Nocsak! - lepődött meg az idősebb. - Akkor hallgatlak!
- Kezd csak te. Szerintem ugyan arra gondolunk.
- Nagyon remélem! - sóhajtott picit a szőke. - Szeretném, ha abbahagynád végre ezt a buta filmet - közölte szárazon, ám mielőtt a fekete hangot adhatott volna felháborodottságának, már folytatta is. - Tudod Bill, én mindig is nagyon szerettelek. Azért hagytalak el, mert fájt volna neked a távolság. Akkor mentem Oroszországba. És te is tudod, hogy nem bírtad volna ki. Ismerlek! De aztán jött a lehetőség. Alex téged akart volna utoljára erre a szerepre. De tudtam ez mennyit jelentene neked. Így meggyőztem, hogy nem csak egy csinos kis pofi vagy. Mikor felszálltam a gépre boldog voltam. Tudtam, hogy nagyszerű lehetsz. Legalább is reméltem... Tudod Billbo, hogy mindig támogattalak. És nagyon sok mindenhez van tehetséged! De a színészet nem neked való édesem. Nagyon aranyos vagy közben. Tényleg! De Tom nagy név a szakmában. Nem akarod elszúrni a karrierjét. Ugye szívem?
- Én... Én szeretek színész lenni... - suttogta elfojtott hangon a fiatalabb. Már a sírás kerülgette. Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy ez az egész csak egy játék volt.
- Rengeteg amatőr társulat van, ahol színészkedhetsz Billbo! - az idősebb férfi mosolya kedves és gyengéd volt, akár csak a hangja. Már-már egész hipnotikusan hatott az egész.
- Én... Én még ezt szeretném befejezni... - motyogta a fekete elcsigázottan.
- Rendben. Akkor, ha ennek vége hazamegyünk.
- Haza? - nézett rá értetlenül a fiatalabb.
- Igen, haza. Szentpétervárra.

***

Az elkövetkező pár napot Tom igen kaotikusan élte meg. A forgatások csak lassacskán és nyögvenyelősen mentek. Bill nem játszott rosszul, de különösen jól sem. Beállt egy laza, közepes sztenderdre. Ám ezt csak addig tudta tartani, míg Kevin meg nem jelent a színen. Onnantól kezdve látszott rajta: küzd az elismerésért. Ez azonban a legtöbb esetben pont fordítva sült el. Aznap reggel annyira, hogy végül megbotlott, az idősebb férfinek esett és mindketten felborultam. Amit a barna egy kicsit sem bánt. Végre újra a karjaiban tarthatta szerelme törékeny testét, erezhette az illatát és hallhatta heves szívveréseit. Egészen fél percig.
- Billbo, jól vagy? - segítette fel a fiatalabbat a szőke férfi.
- Minden rendben. Igen... Nem ütötted meg magad? - fordult partneréhez a fekete. Szemében már nem égett az a tűz. Az idősebb ezt csak akkor vette észre. A gondolat pedig jeges fuvallatként hatolt a csontjaiig.
- Nem. Én nem... - nyúlt a vékony csukló után Tom.
- Igen? - ahogy a bőrük találkozott mindkettőjüket mintha pici áramütések érték volna. Már csak ennyitől is.
- Aludj velem - nyögte az idősebb. Nem értette magát. Ez túl nyílt volt. Túl kompromittáló. De az akkor egy cseppet sem érdekelte.
- Már elnézést! - háborodott fel Kevin. - Te most valóban az én...
- Jó - Bill hangja halk volt mégis tiszta. Valahogy furcsán nyugodt és kiegyensúlyozott. Már-már ijesztően az.
- Hogy... Hogy mi? - a szőke férfi hangja jó két oktávot emelkedett pillanatok alatt. Ő nem ehhez volt hozzászokva. Mellette a fiatal férfi engedelmes és beletörődő volt. Sosem kérdőjelezte meg az akaratát.
- Bill ma velem alszik - húztam magához a törékeny testet a barna. Olyan finom illatú volt... Olyan nagyon passzoltak egymáshoz...
- Bill! - morogta a szőke. Kezdte elveszíteni a fejét.
- Tomival alszok... - csimpaszkodott belé az izmos testbe a fiatalabb.
- Engedd el el őt Kaulitz! - lépett Tom elé sziszegve Kevin.
- Különben mi lesz? - tolta a barna háta mögé partnerét, hogy ezzel is megvédje. Annak idején sok őrültséget megtett Alexért. De, hogy verekedjen? Na, azt soha. De úgy tűnt ennek most jött el az ideje.
- Nocsak... Ennyire keménynek gondolod magad? - húzta fel a fél szemöldökét a szőke.
- Ohh, hidd csak el, tudok én még ennél sokkal keményebb is lenni!
- Annyira biztos nem, mint én voltam tegnap éjjel mikor a kis védencedet dugtam - mosolygott önelégülten Kevin.
- Mit mondtál te szemét? - szorult ökölbe a barna keze.
- Jól hallottad. A kis Billie csak úgy sikoltozott alattam.
- Megöllek! - ugrott volna előre a férfi, de a fekete szorosan ölelte magához.
- Tomi... Ne... - suttogta sírástól elfojtott hangon a fiatalabb. Karjai fájdalmas görccsel kapaszkodtak partnere pólójába. Egyedül ezt érezte már csak. Eljött a pillanat. Az általa olyan alaposan és precízen megteremtett Bill Trümper már csak a borításból állt. Utolsó erejéből tartotta csak vissza a barnát. És fogalma sem volt arról eztán mi lesz... Ő már csak egy senki volt. Üres tokja elporladt lelkének.

***

- Bill... - suttogta elfojtott hangon Tom. Egyszerűen nem bírt megmozdulni. Szerelme szorítása nem volt erősebb egy kismadárénál mégis... Valami sokkal nagyobbat lehetett mögötte érezni.
- Szánalmas vagy Kaulitz - vetette oda epésen a szőke férfi.
- Elég ebből! - csattant fel Alex. - Ha 10 másodpercen belül nem húzod el innen a beled, esküszöm én hajítalak ki!
- Hallottad szépfiú! Nem kellesz már ide!
- Nem Kevin. Ez nem Tomnak szólt. Hanem neked! - a nő pillantása késként hasított a levegőben. Éles volt akár egy szamuráj kardja ám mégis méltóságteljes.
- De... Mrs. Romanov! Ezt nem teheti! Én a férje alkalmazottja vagyok!
- Gyűlölöm magam ismételni. Most mégis megteszem. Utoljára! Takarodj el innen és a házamból is. Örülhetsz, ha ezután egy gyorsétteremben mosogathatsz majd. Vadik minderről tudomást fog szerezni. És ha bárkihez is egy ujjal is hozzá mersz érni azt a személyem elleni támadásnak fogom venni. Ez pedig remélem tudod mit jelent!
- Azt... Azt nem teheti... - dadogta rémülten a férfi.
- Nagyon is megtehetem. És meg is teszem - Alex tekintete végig a távolodó férfialakon maradt. Majd mikor kellő távolságba ért ő a másik két fiúhoz lépett. A barna addigra már a karjaiban tartotta partnerét, aki úgy tűnt elájult. - Ugye jól van? - kérdezte kétségbe esetten a szőke.
- Hallom ahogy szuszog... - simogattam a selymes tincseket az idősebb férfi. Az egész helyzetet igazán még csak akkor kezdte felfogni. - De... Annyira gyönge...
- Fektesd le. Pihennie kell. És neked is...
- Gondolod most tudnék? - horkant fel Tom.
- Tudom, hogy nem. De szüksége lesz rád, ha felébred.
- Igen... - az idősebb Már indult volna vissza a szobájába, ám egy dolog nem hagyta nyugodni. - Alex...
- Igen? - lépett oda a nő.
- Kevin... Ugye nem azzal fenyegetted meg, amivel gondolom?
- Nem értem mire gondolsz.
- Alex, kérlek! - nyögte nyugtalanul a barna.
- Ti hozzám tartoztok. Ezt ő is tudja. Ahogy a férjem is. Szeret engem és a picit is. De ez nem jelenti azt, hogy jó ember - figyelte a horizontot a szőkeség. - Vidd és fektesd le Billt. Hosszú éjszakátok lesz.

***

A fiatalabb férfi nyugtalan, álmatlan álomból ébredt. Nem tudta pontosan mennyi lehetett az idő, de valójából nem is érdekelte. Fáradt volt. Az egész mellkasát pedig mintha lufikkal töltötték volna ki. Bár üresnek érezte, furcsán nehéznek tűnt számára a légzés.
A szoba ahol feküdt Tomé volt. Felismerte a karóráját az éjjeliszekrényen. Nem tudta ezzel kapcsolatban, hogy kéne éreznie. A barna az utóbbi időben nagyon kedves volt vele, ennek ellenére a pofon és az elfelejtett szex emléke még mindig ott motoszkált a fejében. Emiatt pedig nyugtalanság fogta el.
- Látom felébredtél - jött a kedves hang a fürdő irányából.
- Öhm... Igen... - motyogta kissé rekedtesen a fekete.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - figyelte őt óvatosan az idősebb. Mintha csak attól félne, hogy a pillantásával kárt tehet Billben.
- Egy pohár narancslé jól esne...
- Máris! - pattant Tom a mini bárhoz.
- De amúgy ki tudom szolgálni magam... - ült fel az ágyon a fiatalabb.
- Eddig te gondoskodtál rólam. Most pedig én rólad - nyújtotta át neki az italt a barna.
- Nem azért tettem, mert elvártam volna cserébe bármit is.
- Tudom - bólintott az idősebb. - De féltelek.
- Most már nem eshet bajom.
- Remélem is! - ült az ágy szélére Tom.
- Meséljek neked? - nézett mélyen a szemeibe a fekete.
- Csak ha szeretnél - vont vállat partnere.
- Rendben... Én... Annak idején nagyon szerettem Kevint. Furcsa... Hiszen úgymond ő volt az első szerelmem. Legalább is abban az értelemben, hogy ő legalább foglalkozott is velem. Nem csak egy pirulós és motyogós kis hülye voltam a közelében. Mikor... Mikor először lefeküdtünk az nem volt rossz. Mert tényleg. A lány ismerőseim mind azt mondták, hogy ott hú meg ha de fáj. Persze nem volt jó... De őt akkor boldognak láttam. És tudod... Büszke voltam magamra. Büszke, mert őt boldoggá tudtam tenni. Ha csak rövid időre is. Ő pedig örült, amiért mindenben az első lehetett nekem. Tényleg mindenben. Mindent meg akartam tenni neki, amit csak szeretett volna. Bár legtöbbször féltem. Sokszor titokban pánikoltam, de nem volt kinek ezt elmondanom. Mikor... Mikor a barátaim megtudták, hogy lefeküdtem vele elítéltek. A szüleimmel pedig nem tudtam erről beszélni. Soha nem is akartak erről tudni. Őt... Őt pedig nem akartam terhelni ezzel. Ezt az óta is bánom... Bánom, mert mindenben ki voltam szolgáltatva neki. Sokszor úgy érzem még ma is ki vagyok. Hiszen... Hiszen ha neki nem voltam elég jó, akkor másnak se lehetek. De... Én még csak azt sem tudom miért. Ha tudnám, én kijavítanám! Tényleg! Annyira jó lenne! Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor... Vannak jobb napok. Néha felül tudok kerekedni az egészen. De máskor nehéz... Ha valaki visszautasít utána sokszor sírok éjjelente. Vagy... Ha egyedül vagyok napközben is... Sírok, amiért nem jött újra össze... És sírok miatta... Azért amit tett velem. Neki sosem mondanám el. Nem. Nem érdemelné meg, hogy ezt tudja. Nem is fogná fel. A bűntudatot sem ismeri. Akkor olyan jónak és tökéletesnek láttam. De most már tudom, hogy csak azt láttam, azt a szeretet, amit én vetítettem ki neki. Érzelmileg függtem tőle. Rettegtem, hogy egyedül maradok. És végül be is bizonyult. Istentelenül sok idő kellett mire újra összeszedtem magam. De előtte sokkal mélyebbre kellett süllyednem. Mindenkivel szexeltem. A végére már undorodtam magamtól. Ekkor jött a legrosszabb... Egy közös barátunk mondta el mit gondol rólam... Egy mocskos kurvának tartott. Azt hitte én jobb vagyok, mint mások. Hogy nekem van tartásom. De rá kellett jönnie, hogy nincs. És én is abból a mocsokból származom, mint minden olcsó luvnya... Ezek a szavak még most is sokszor eszembe jutnak. Egyszerre intelemként és magyarázatként. Én ezt érdemlem. Némi szeretetet vagy ál szeretetet, amit fel tudok csipegetni és amivel egy darabig elvagyok. Semmi mást. És ez vagyok én. Minden álarc és magabiztosság nélkül. Egy darabokban lévő ember. Még most sem tudtam magam összerakni. Nekem... Nekem már nem megy... Tudok szerepet játszani. Jól tudok, lassan kezdem tökélyre fejleszteni a dolgot. De még mindig sokat sírok. És arra várok mikor lesz már vége ennek. Mindennek. De... Végül mindig rájövök, hogy nem lehetek gyenge. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Hiszen nekem csak én vagyok. Nincs, aki megvigasztaljon. Nincs, aki megértsen... Aki támaszt nyújtson.
- Tudnál... Tudnál még bízni az emberekben Bill? - kérdezte gyengéd hangon az idősebb. A hallottak alaposan felkavarták a lelki világát.
- Az emberekben vagy benned? - figyelte őt fáradtan a fekete.
- Bennem.
- Azt hiszem igen.
- Be szeretném bizonyítani, hogy érdemes vagyok a bizalmadra. Megengeded nekem? - fogta meg a fiatalabb kezeit Tom.
- Hogy szeretnéd bebizonyítani?
- Adj nekem egy napot és meglátod! - mosolyodott el kedvesen, némi huncutsággal a szemeiben a barna.

- Rendben. Van rá egy napod.

2017. augusztus 15., kedd

Szavazás


Sziasztok!


   Igen, ismét elérkeztünk erre a pontra. Mivel belátható közelségben látom a Játszom a szerepem végét (nem kis sajnálatomra), így most újra hozzátok fordulok érdeklődni. Ezúttal is két ötlettel álltam elő.

   Igazság szerint én akartam dönteni, de mivel a legutóbb is Ti tereltetek más irányba, úgy érzem ezzel egy jobb eredményt érhetek el. Úgyhogy lássuk is őket:

1. – Futótűz

   Elden trónjának örököse nem más, mint a rendkívül sármos, ám annál visszahúzódóbb és félénkebb Tom herceg. Akit gyermekkorában a saját sárkánya, az Iszonyat lángja súlyosan megsebesített a mellkasán és az alhasán, ezzel veszélybe sodorva az életét. S bár a sebei begyógyultak soha többé nem ment a sárkánya közelébe. Akit azóta a tehetséges és nem különösebben kéjvágyó Bill lovagol.
   Vajon Tom valaha is képes lesz megmaradni az Iszonyat közelében? Tud majd örököst nemzeti a birodalomnak? S Billnek vajon hány nőre van szüksége a boldogsághoz?


2. – Au pair kerestetik

   (Az Au Pair szó mai jelentése alatt olyan fiatal felnőtteket értünk, akik szállás, ellátás, betegbiztosítás és zsebpénz fejében egy Au Pair vendéglátó családnál vannak foglalkoztatva, és viszonzásképpen a vendéglátó ország nyelvét és kultúráját élhetik át és ismerhetik meg.)

   A frissen érettségizett Bill Trümper világot akar látni, ám szűkös anyagi keretei miatt Au Pairnek adja a fejét. Így pár héten belül New Orlinsban találja magát a Kaulitz családnál. Tom az apa és kisebb lánya Emma meleg szeretettel üdvözlik, ám a kiskamasz Zoé lázongásával és anyja miatti gyűlöletével igazán megnehezíti a férfi életét. Emellett pedig szembe kell néznie a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Nem mellesleg pedig Tom vizslató szemeit is ki kell állnia.

   Szavazataitokat szeptember 1-ig tehetitek meg. Addig is aki szüneten van annak jó pihenést, aki pedig dolgozik sok kitartást! A rész pedig napokon belül érkezik. :)

2017. augusztus 10., csütörtök

21. fejezet

Tom egészen addig masszív hallgatásba burkolózott amíg Hawaiin meg nem érkeztem a szállodába. Ez pedig már kezdte nagyon kiborítani a feketét. De tudta, hogy időt kell adnia a másiknak. És persze ott volt a remény. Hiszen minden nap egy ágyban aludtak, együtt repültek, s mikor az idősebb hazament összepakolni partnerét is magával rángatta. Este pedig ismét a kis stúdiólakásban voltak, kettesben. Ez pedig olyan könnyűnek tűnt. Olyan egyszerűnek.
- Sajnálom Mr. Kaulitz, de már minden szobánk tele van. Az ön nevére pedig nem volt ismételt foglalás - Bill idegrendszerének ez a hír csak olaj volt a tűzre. Tanácstalanul állt a recepcióssal szemben. Próbálta hívni Alexet, de a mobilja ki volt kapcsolva.
- Most mit állsz ott, mint egy darab fasz? Úgyis minden este az én szobámban aludtál volna. Gyere! - szólt rá az idősebb. A fekete szíve megdobbant, arcára pedig kiült a pír. Reflexből leoltotta volna a barnát a beszédéért, de akkor nem ment neki. Túl boldog volt, amiért újra hozzá beszélt.
- Várjon Mr. Trümper. Odaadom a másik szobakulcsot is - csicseregte udvarias mosollyal a recepciós. Valahol lenyűgöző volt, hogy így tudta kezelni az ennyire abszurd eseteket.
- Nem szükséges kisasszony. Mr. Trümper úgysem megy egy lépést sem nélkülem - fordult sarkon Tom, otthagyva a leforrázott lányt.
- Lehettél volna vele kedvesebb - korholta őt immár a közös szobájukban a fiatalabb.
- Miért? Hogy utána egész este a féltékenységi hisztidet kelljen hallgatnom? - vetette oda csak úgy foghegyről Tom.
- Nem is szoktak hisztizni - nyüszítette a fekete.
- Akkor most mit csinálsz? - dobta le a pólóját az idősebb.
- Te mit csinálsz? - vörösödött el Bill.
- Levetkőzök. Mégis minek tűnik? - vette le a nadrágját is a barna.
- Tom! Ezt nem csinálhatod előttem! - zárta össze szorosan szemeit a fiatalabb.
- Aztán miért nem? - hallotta meg a bársonyosan mély hangot a füle mellett a fekete, amitől elengedett egy reszketeg sóhajt.
- Mert... Mert... - próbált valami ésszerűt kitalálni.
- Ne ellenkezz már ennyit - tapadt finoman a másik ajkaira az idősebb.
- Tohm... - nyöszörgött a csókba a fiatalabb és átkarolta partnere nyakát.
Nem siették el a dolgot. Finoman ízlelgették egymást, közben pedig lágyan simogatták a másikat. Kicsit mind a ketten féltek a következő lépéstől és ez akkor olyan kényelmesnek tűnt. Bár az idősebbnek valahogy még mindig hiány érzete volt. Szerette, ahogy a lányok mellei a mellkasához nyomódnak. Ám mikor eszébe jutott, hogy a feketének mije tud az övéhez nyomódni halkan belenyögött a csókba.
- Jó vahgy Billieh... - tolta nyelvét finoman a másik ajkai közé és beletúrt a bársonyos tincsek közé.
A fiatalabb férfi erre csak halkan nyögdécselt. Akart volna válaszolni, de a gondolat, hogy megszakítja a csókot... Az teljesen ki volt zárva. Szüksége volt erre akár csak a levegőre. Bátran el merte magát engedni, hiszen az erős karok szorosan ölelték. Akkor érezte először réges régóta, hogy hazaért.

***

Következő reggel a fekete friss kávé és sütemény illatára ébredt, ami igazán meglepte. Sok helyen és sokféle képen hagyta már el álomországot, ám így még sosem. Ennek ellenére viszont nagyon ínyére való volt a dolog. Különösen mikor megérezte a puha simogatást, az arcát.
- Jó reggelt Billie... - szólalt meg partnere gyengédségtől fűtött, mély hangja a füle mellett.
- Hmm... - mormogott mosolyogva a fiatalabb és közelebb bújt az idősebbhez. - Jó reggelt!
- Rendeltem magunknak reggelit. Alex pedig azt üzeni, hogy csak délután kezdjük a forgatást... - puszilgatta a hófehér arcot Tom.
- És addig mit csinálunk? - élvezte lehunyt szemekkel a kényeztetést a fekete.
- Amit csak szeretnél szépségem!
- Nekem sok mindenhez lenne kedvem... - görbültek széles mosolyra a fiatalabb ajkai, mire a barna zavarba jött.
- Mire... Mire akartál célozni? - dadogta zavartan az idősebb.
- Arra, hogy elmehetnénk sétálni. A szállodának van egy kertje. A képeken nagyon szép volt!
- Ohh... Csak erre gondoltál? - kérdezte kissé frusztráltan az Tom. Nem is igazán értette miért van ezen kiborulva. Korai lett volna még az intimitás. Pláne, hogy még igazán nem is ismerte Bill testét. Valahogy mégis zavarta, hogy elmaradt az ajánlattétel.
- Ha nincs kedved, akkor úszhatunk is. Vagy elmehetünk biliárdozni. Te mit szeretnél?
- Nem. Jó lesz a séta - vont vállat a barna. - Egyél. Én addig lezuhanyozok.
- Azt hittem együtt reggelizünk... - motyogta kissé szomorúan a fekete.
- Oh, szóval reggelizni jó lennék. Mi? - vetette oda morogva az idősebb.
- Nem értelek... Valami rosszat mondtam? Mert ha igen akkor sajnálom.
- Velem alszol, velem eszel, velem csókolózol, minden percben együtt vagyunk szinte és te csak a hülye virágos kertet akarod velem megnézni! - fakadt ki a barna.
- Mi? - a fiatalabb teljesen le volt döbbenve. Értette mire gondol a másik, hogyne értette volna. De alig akarta elhinni, amit mond. - Te most komolyan azért borultál ki, mert nem akarok veled szexelni?
- Nem kell egyből a szex, de azért... - kezdte volna Tom, ám partnere félbe szakította.
- Mégis mit gondolsz te rólam? Hogy csak azért, mert kedvellek, máris szétteszem neked a lábam, amikor csak kedved szottyan? Vagy ha épp ahhoz van kedved, leszoplak? Hát had világosítsalak fel valamiről! Nekem is van tartásom és vannak érzéseim, vágyaim. De uralkodok magamon, mert így helyes. Ha pedig neked ez nem tetszik, hát sajnálom! Nem leszek senkinek a szexjátéka.
Ezt követően Bill némán felöltözött és ott hagyta partnerét. Muszáj volt friss levegőt szívnia. Remélte ez majd talán visszafogja a feltörni akaró könnyeit. Valahol a lelke mélyén még mindig reménykedett abban, hogy az idősebb férfinek minden eszébe jut arról az éjszakáról. Ám ez egyre valószínűtlenebbnek tűnt az idő múlásával.
Tudta, hogy ezt neki kellett volna elmondania, de az idő valahogy sosem tűnt rá alkalmasnak. A barnának volt így is épp elég gondja. Neki pedig... A lelki ereje igen-igen a végét járta már, amitől csak még vészjóslóbbnak hatott a forgatás egyre közeledő vége. Tudta jól, hogy még hátra lesznek az utómunkák és hasonlók, ám ez nem nyugtatta meg. Addig semmi kép, míg nem tisztázzák az érzéseiket.

***

Aznap este Tom semmi másra nem vágyott csak egy forró fürdőre és a hatalmas franciaágyra. A nehéz reggel után, ha lehet a forgatás még rosszabbul ment. A figyelme el-elkalandozott, sőt még a szövegébe is sikerült belesülnie párszor. Nem úgy, mint a kis feketének. A forgatás folyamán párszor már megcsillogtatta a tehetségét, ám aznap különös kép sziporkázott. Nevetése csilingelt, mosolya ragyogott, hangja pedig bársonyosan lengte körbe őt. Ám amint a kamera felvétele szünetelt, egy sokkal másabb, fagyos környezet lengte körül a fiatalabbat, amit még a Jégkirálynő is megirigyelt volna.
- Elég rosszul játszottál ma - közölte szárazon.
- Kérlek Bill, csak ne ma... - sóhajtott kimerülten az idősebb.
- Mintha holnap bármi más lenne..  - pufogott a fekete.
- Tudom, hogy a reggeli miatt haragszol... - motyogta szomorúan a barna.
- Ejha... Alig telt bele 14 órába, hogy rá gyere. Ez aztán a teljesítmény - vetette oda epésem a fiatalabb.
- Már akkor rájöttem mikor láttam, hogy ez neked mennyire fájt.. Sajnálom! Tényleg sajnálom! - figyelte őt szomorúan Tom.
- Hagyjuk. Megyek!
- Hová? - döbbent meg az idősebb.
- Davidhez. Ő Alex asszisztense. Azt mondta alhatok a szobájában. Nem mintha rád tartozna.
- Nem mész te sehova!  - rivallt rá indulatosan a barna.
- Most meg mi bajod van? - tárta szét értetlenül karjait a fekete.
- Az, hogy féltékeny vagyok!
- Mégis miért? - ekkor már mindketten ordítottak és dühösen méregették egymást.
- Talán mert a pasim egy másik férfival akár aludni!
- Nem vagyok a pasid Kaulitz! - vicsorgott Bill.
- De igen! - nyomta őt a falhoz partnere és durván csókolni kezdte.
- Tohm... - lökte el magától a másik testet a fiatalabb. - Ez meg mi a faszért csináltad?
- Mert szeretlek bazd meg!
A szoba abban a percben elnémult. A feszültséget pedig immár csak bombával lehetett volna szeletelni. Az idősebb férfi arca hol kifehéredett, hol vörös színben pompázott. Hirtelen nem tudta szégyellje-e magát vagy inkább boldog legyen, amiért ki merte mondani. Ezzel szemben a fiatalabb pislogásokon és szükséges levegővételeken kívül másra nem igazán volt alkalmas. Így csak álltak egymással szemben és figyelték a másik reakcióit, ami egy idő után már meglehetősen kínossá vált, mikor már a feketében tudatosult mit is mondott a partnere.
- Én... Lefekszem - bökte ki nagy nehezen Bill. A feje zúgott, a gyomra pedig kavargott.
- Itt? - kérdezte félénken Tom.
- Aha... - kezdte volna levenni pólóját a fiatalabb, de még a hasa se látszott ki mikor hirtelen megállt.
- Valami baj van?
- Fordulj el - húztam vissza magára ruháját a fekete.
- Mi van? - pislogott nagyokat az idősebb.
- Jól hallottad. Nem akarom, hogy így láss...
- Hogy? Mint eddig minden este? Ne bomolj már Bill!
- Nem bomlok! Nem akarom, hogy végigmérj, és aztán arra verd ki!
- Te ezt most komolyan gondolod? - hüledezett a barna. Kezdte elveszteni a józan eszét.
- Nem... Nem tudom... - bámult maga elé zavartan a fiatalabb.
- Ennyire félsz tőlem? - sóhajtott gondterhelten Tom. - Mert ha igen majd alszok egy másik hotelben.
- Nem akarom, hogy elmenj - rázta a fejét hevesen a fekete. Olyan volt akár egy makacs kisgyerek.
- Eddig soha nem zavart, hogy látlak...
- Szerelmet vallottál neked. Én nem az vagyok, aki ezt észre se veszi. Ez komoly dolog. Megváltozik a kapcsolatunk.
- Miért kéne, hogy megváltozzon? - lépett partneréhez az idősebb, ám az hátrált egy kicsit.  - Ennyire undorodsz tőlem?
- Nem! Dehogy undorodok! - tiltakozott hevesen a fekete.
- Kár tagadnod... - kezdett öltözködni a barna.
- Tom, te ezt nem értheted! Te...
- Mit nem érthetek Bill? Teszed itt a mártírt, aki hű de szerelmes, de amint én kiteregetem a lapjaim te egy másik virágra szállsz át azonnal!
- Nem erről van szó! Kérlek, hallgass meg! - figyelte őt könyörgő szemekkel a fiatalabb.
Az idősebb már épp válaszolni akart volna, mikor is kopogtak. Majd a választ meg sem várva egy 20 év körüli férfi rontott be az ajtón. Szinte körbe se pillantva egyből megragadta a feketét és lázasan csókolni kezdte.
Tom a jelenet láttán teljesen lefagyott. Nem értette az egészet. Ki lehetett az a ficsúr? Hogy került ide? És ami a legjobban foglalkoztatta: miért csókolta az ő Billjét?
Ám mielőtt bármit is mondhatott vagy kérdezhetett volna, az idegen elhajolt a fiatal férfitól és ezer wattos vigyorát a barnára szegezte. A haja szőke volt, a szemei pedig zöldek. Izmos karjain feszült a drágának tűnő öltöny. Annyira művei volt az egész megjelenése, hogy az már-már igazinak hatott.
- Kérlek, ne haragudj, hogy csak így berontottam, de már nem bírtam volna ki még egy percet az én Billbóm nélkül - hangja kedvesen és dallamosan csengett, ám mikor a birtokláshoz ért keveredett bele valami sötét visszhang.
- Mégis ki a fene vagy te? És miért támadtad le Billt? - pufogott Tom. Kezdett végképp elege lenni abból a napból.

- Ő... Ő Kevin... Kevin Hall... Az... Az exem... - motyogta zavartan a kis fekete. Akkor sokkal törékenyebbnek és elesettebbnek tűnt, mint addig bármikor. Szinte rá se lehetett ismerni. Ez pedig olyan volt a barnának mintha gyomorszájon vágták volna.

2017. július 15., szombat

20. fejezet

Bill csöndesen ült a temetésen, végig Tom kezét fogva. Az elmúlt egy hét eseményei ólomsúlyként nehezedtek a vállaira. A szeretkezésük, hogy Tom semmire nem emlékezett, Mia és Kevin halála... Szerelme szenvedése... Mind-mind ott csücsültek a megfáradt és megtépázott lelkén. Már arra sem emlékezett mikor aludt utoljára pár órácskánál tovább. De tartotta magát. Tudta, hogy az idősebbnek szüksége volt rá. Még ha ezt nem is mondta ki.
- Hazavigyünk titeket? - lépett hozzá a barna édesanyja. Gyönyörű asszony volt. A fekete kicsit zavarba is jött a közelében.
- Köszönöm Mrs. Kaulitz. Tom, hazamész a szüleiddel? - kérdezte csöndesen a fiatalabb, mire a másik csak szorosabban markolta a kezét. - Azt hiszem, velem szeretne jönni. Kérem, ne haragudj...
- Nem a te hibád drágám! - simogattam meg gyengéden a vékony kart a nő. - Köszönöm, hogy mellette vagy! Nagyon sokat jelent neki. Még akkor is, ha nem mondja.
- Igyekszem vigyázni rá. Ma még nem is evett... - szontyolodott el a fekete.
- Nem szokott... Ha műtötték Miát, akkor is ezt csinálta... Te jó ember vagy Bill. Tudom, hogy melletted helyre fog jönni - Simone szeretetteljes tekintettel simogattam meg a fia arcát, majd csókot nyomott minkét orcájára. Az idősebb férfi csak bágyadtan ráemelte a tekintetét és aprót bólintott. A nő pedig távozott. Csöndesen és elegánsan. Erős volt. Olyan erős amilyen csak egy anya tud lenni.

***

Az idősebb férfi arra ébredt, hogy valaki finoman simogatja a karját. Pillái ólomsúllyá nehezedtek, de tudta, hogy fel kell emelnie őket. Megdöbbent, hogy a fény nem bántotta a szemeit. Vajon tényleg ennyit aludt volna?
- Enned kell egy kicsit... - figyelték őt a nagy, barna szemek aggódva. A puha kéz pedig már nem simogatta. Mindig ez volt mikor felébredt.
- Nem vagyok éhes... - motyogta rekedten.
- Tom... Nem éheztetheted magad halálra... Kérlek! - a fekete hangja kétségbe esetten csengett.
- De... - fordult az idősebb a másik oldalára, ami akkora már komoly megterheléssé vált a szervezetének.
- Csináltam sajtos pirítóst... És kakaót... Ahogy szereted...
- De te a pillecukrosat szereted... - ráncolta a homlokát a barna. - Mesélted, hogy anyukád úgy csinálja...
- De most neked csináltam...
Bár Bill elég gyenge fizikumú volt, egy kis segítséggel mégis sikerült ülő helyzetbe tornásznia partnerét. Tom kezdett teljesen összezavarodni. Bár tisztában volt gyengéd érzelmeivel a fiú iránt, a tudat, hogy akkor ő látja gondját melegséggel töltötte el a belsőjét. Jobban, mint előtte bármikor.
A fekete féltő törődése nemcsak megmozgatott benne valamit, de háborgó lelkét is csillapította valamelyest. Ez pedig akkor többet jelentett neki bárminél.
- Haza kéne mennem pár cuccomért... - motyogta az idősebb két falat között.
- Anyukád délután áthozta pár holmidat. De ha gondolod elviszlek. Ha... Ha szeretnéd... - harapott az alsó ajkába Bill.
- Szeretném. De... Nem tudom, hogy néz ki a lakás... Bár... Anyát ismerve ki is takarított...
- Csodálatos asszony az édesanyád Tom - mosolygott fájóan a fiatalabb.
- Tényleg az. A legjobb! A... A te anyukád milyen? - kérdezte óvatosan a barna.
- Kicsit merev, de az ölelése meleg és szeretet teli. Megnyugtat már a jelenléte is. És a csokis keksze! A legfinomabb, amit valaha ettem! Egyszer... - kezdett bele a mondatba a fiatalabb, de azonnal el is hallgatott. Rá kellett jönnie, hogy hiába akarna egyszer süteményt hozni partnerének. Ez a lehetőség sosem válhat valóra.
- Ne haragudj... Nem akartalak megbántani...
- Semmi gond. Felejtsük is el. Lezuhanyozok - indult el a fekete a fürdő irányába. A barna pedig gyomorgörccsel figyelte. Tudta, hogy gyönyörű lehet az a vékony test ruha nélkül. De nem mert utána menni...

***

Bill minden egyes ilyen alkalommal sírt. Tisztában volt vele, hogy nem túl férfias, sőt már-már gyerekes, amit csinál, de nem érdekelte. Tomnak nem kellett többé és ez a tudat minden alkalommal tőrként hasított a szívébe. Ő viszont nem tudta, nem akarta elárulni az idősebbet. Kettejük közül a barna volt sokkal rosszabb állapotban. Ő meg bírta. Még egy kicsit... Hogy aztán csöndes magányában darabokra hulljon.

***

Pár nappal később Tom, a gyomra ideges kavargásával küzdve tárcsázta azt a bizonyos telefonszámot. Közben hálát rebegett, amiért a feketének boltba kellett mennie. A lakásban nem tudtak nagyon egyedül lenni. Mindig egymásba botlottak, ő pedig tudta, hogy ezt egyedül kell véghezvinnie.
A telefon kicsöngött, majd miután ezt párszor megismételte, a kellemes női hang helyett egy férfi szólt bele.
- Hallo?
- Jó napot kívánok! Tom Kaulitz vagyok. És Alexandrával szeretnék beszélni! - hadarta zavartan. Nem értette mitől ijedt meg. Hiszen ez csak egy munka hívás volt.
- Elnézést uram, de mi dolga önnek a feleségemmel? - hangzott a nem túl szívéjes kérdés.
- A filmje egyik színésze vagyok. Én játszom Albertet. És szeretnék tőle bocsánatot kérni.
- Még pedig miért is? - jött az egyre idegesebb kérdés. A férfi kezdett dühbe gurulni.
- A film másik főszereplőjével volt egy nagyobb veszekedésem és... Leléptem pár nappal korábban...
- Szóval maga miatt olyan feszült a feleségem! Igazán tekintettel lehetne rá!
- Tudom uram... És tényleg őszintén sajnálom! - bár közben nem Alexre gondolt, de a barna szívét mardosta a bűntudat. Azért amit szegény Billel tett még Hawaiin.
- Egy pillanat - jött a válasz a vonal végéről, majd némi idő után egy jóval puhább és ismerősebb hang köszönt be.
- Tom?
- Alex! Na végre! - sóhajtott fel. Még mindig nem volt olyan lelki állapotban, hogy ki tudjon állni magáért. - Beszélnünk kell!
- Én... Oroszországban vagyok Tom - jött a meglepett válasz a szőkétől.
- Telefonon gondoltam... - masszírozta zavartan a tarkóját a barna.
- Ne haragudj. Hallgatlak - Alex hangja zavart volt mégis kimért. Nyilvánvalóan a férje jelenléte miatt.
- Tudom, hogy a Billel történt veszekedés miatt előbb leléptem a forgatásról és ezt őszintén sajnálom... Szeretnék visszamenni és befejezni - a férfi tudta, hogy furcsán hangzik, amit mondott, de remélte, hogy a nő érteni fogja.
- Nagyon örülnék, ha te is visszajönnél! És ez biztosan Billnek is nagyon sokat jelentene a dolog.
- Addigra lehet már kicsit elege lesz belőlem... Most is épp nála vagyok.
- Ohh... - jött a döbbenet a vonal túlsó végéről. - Akkor... Most ti...
- Ő vigyáz rám - tért ki a válasz elől a barna. Már a gondolatra is melegség árasztotta el a gyomrát. Ezt pedig nem érezte helyesnek. Akkor nem.
- Történt valami? - kérdezte feszülten Alex.
- Mia... Mia meghalt... - Tom szeretett volna erősnek mutatkozni, ám a hangja nem így gondolta. Alig bírta kipréselni a szavakat. A vonal másik végéről pedig kisvártatva sírás hangjai hallatszottak.
- Mit mondott a feleségemnek maga szemét amerikai? - kiáltott bele a telefonba az idős férfi.
- Én csak elmondtam neki, hogy meghalt az unokahúgom, aki szívbeteg volt - motyogta csöndesen a választ a barna.
- Én... Én őszintén sajnálom uram... Elnézését kérem a modortalanságomért... - hebegte zavartan az orosz. Hangjában tanyát vert a szégyenkezés.
- Nem tudhatta uram. Sajnálom, hogy felzaklattam a feleségét. A további viszont hallásra - tette le a telefont Tom és elnyúlt Bill ágyán.
A testét furcsán zsibbadtnak érezte. Nem akart visszalábalni a gödörbe, ahonnan csak nagy erőfeszítések árán tudta csak kivonszolni magát. Na és persze, nagy segítséggel. Nem tudta és nem is akarta letagadni, hogy Bill nélkül még mindig mélyponton lenne. Vagyis, talán még annál is mélyebben. S bár a lelkének csak egy utolsó fuvallat kellett volna a széthullásra, mégis meg akarta próbálni a feketével. Ám tudta, hogy előbb még tartozik egy bocsánatkéréssel irányában.

***

Mire a fiatalabb férfi hazáért a vásárlásból partnere már ismét az igazak álmát aludta. Ám ezért nem tudta hibáztatni. A lelke még mindig érzékeny volt és instabil. Akár egy kisgyereknek. Ami viszont kicsit visszás érzéseket keltett benne amiatt, hogy így is vágyott rá. Már nem tudta mi a helyes és a helytelen ebben a helyzetben. Ő is kezdett elveszni...

***

Az idősebb halk aprítás hangjára és kellemes illatokra ébredt, amiktől a hasa hangosan megkordult. Rég érzett már éhséget, de most ettől valahogy megkönnyebbülés fogta el.
Lassan feltápászkodott és megpróbálta magát némileg rendbe tenni. A szekrényen lévő fésűvel kissé megigazgatta a copfját, majd kitörölte az álom utolsó morzsáit a szeméből. Tudta, hogy ez nem túl sok, de abban a pillanatban ennyi telt tőle.
- Ohh, szia Tom - mosolygott rá a fekete mikor meglátta őt felé lépkedni. - Főztem vacsorát. Nem nagy durranás csak egy kis hal meg saláta, de gondoltam...
- Sajnálom! - vágott közbe a barna, mire a fiatalabb összerezzent.
- Mire gondolsz? - fürkészte óvatosan a másik arcát.
- Kérlek Bill! Tényleg sajnálom! Kérlek, higgy nekem! Nem miattad menekültem el a forgatásról. Alex azt akarta, hogy jöjjünk össze újra. Én pedig kiborultam...
- Nem haragszom - simogatta a fekete partnere karját. - Senkire se lehet haragudni, amiért kísérletezik és nem úgy sül el, ahogy azt tervezte.
- De... De ez nem kísérlet volt. Vagyis annak indult, de... Én... Nekem jó volt... - pirongott az idősebb, mire a fiatalabb arca is lángba borult.
- Ezt... Ezt, hogy értsem?
- Ahogy mondtam Bill. Ahogy mondtam - zárta őt szorosan a karjaiba a barna.
- Tomi... - szorította a pólóját kétségbe esetten a fiatalabb. Alig tudta visszafogni a könnyeit.
- Engedd ki Billie... Ma éjjel én vigyázok rád...

***

Másnap reggel a fekete egy horkantásra ébredt. Egy olyanra, ami nem hozzá tartozott, de ismerősebb volt, mint bárki másé. Ez pedig széles mosolyt csalt az arcára.
Az este beszélgettek és végre az idősebb is többet evett, mint egy kismadár. Ráadásul fürdeni is el lehetett küldeni, ami közel három nap után már igazán rá is fért. De az egész este legszebb pillanata az volt mikor a barna megkérte, aludjon vele. A fiatalabb perig gondolkodás nélkül bújt be mellé a takaró alá.
Nem csókolóztak és nem is simogatták egymást. Az ölelés és egy Bill homlokán elcsattant "jó éjt" puszi volt csupán a kontakt köztük. De ezt így érezték helyesnek. A fiatalabb minden képen. S bár tudta, hogy egyszer be kell számolnia Tomnak arról a bizonyos éjszakáról, nem gondolta még elérkezettnek az időt. Kényelmesnek találta ezt a helyzetet, amit a lehető legtovább fent akart tartani.
- Hmm... Jó reggelt... - ölelte őt még szorosabban a barna.
- Attól még jobb, hogy itt lehetek... - bújt az idősebb nyakába és elengedett egy reszketeg sóhajt, mire a másik megborzongott.
- Mit csinálsz Billie? - suttogta gyengéden Tom, mialatt partnere derekát simogatta ahonnan felcsúszott a póló.
- Csak... Csak lélegzek... - motyogta zavartan a fekete. Nem akart semmi olyat, s kivételesen a teste se árulhatta el.
- Tetszik... - nézett mélyen a szemeibe az idősebb. Az ajkai pedig elindultak a fiatalabb férfi felé.
 - Ne! - húzódott el Bill. Félelem csillogott a szemeiben és pár igen kósza könnycsepp, amitől az idősebb férfi szíve fájdalmasan összeszorult.
- Sajnálom... - hajtotta le fejét a barna. - Nem kellett volna ezt tennem. Mit is gondoltam... - kelt fel az ágyból és öltözködni kezdett.
- Kaulitz! Ha most is itt mersz hagyni, én esküszöm, hogy kiugrok az ablakon! - a feketéből egyszerre szólt a harag és a rémület. Nem tudta volna még egyszer elviselni, ha a férfi otthagyja.
- De hát te nem engeded, hogy megcsókoljalak az Istenért! - túrt idegesen a hajába az idősebb.
- Az első csókunk után megütöttél. Mikor pedig másodszorra csókolóztunk a csúcsra juttattál majd eltűntél! Miért engedném, hogy megcsókolj? Utána mindig csak fájdalmat okozol nekem - nézett mélyen partnere szemébe a fekete.
- Nem akarom, hogy fájjon neked Bill. Tudom, hogy ocsmány dolgokat tettem és sajnálom. Nem kellett volna megütnöm téged. Ahogy elrohannom sem. De féltem... Eddig annyira rohadtul féltem attól, hogy megszólnak, amiért egy férfivel... Tudod... - pirult el az idősebb.
- Egy férfival mi? Vele gyűröd a lepedőt éjjelente? - a fiatalabb szemei szikrákat szórtak. Gyűlölte a helyzetet.
- Hogy egy férfi legyen a párom... - vont vállat az idősebb. A mondat hallatán Bill szíve hevesebben kezdett zakatolni. Ez alatt pedig elöntötte a bűntudat.

- Ne haragudj... Én... Nem gondoltam át, amit mondtam... - ideges volt. Idegesebb, mint valaha. Azt remélte, hogy csak pár pillanatnyi feszült csend fog fennállni köztük. Ehelyett Tom hosszú percekig bámulta őt, majd bezárkózott a fürdőbe. Ott hagyva a fiatalabbat a fejében kavargó összes különös gondolattal.

2017. május 20., szombat

19. fejezet

Két nappal később Janie aggódva figyelte barátját. A fekete boldognak tűnt és kicsit ittas állapotban cseverészett egy épp akkor megismert férfivel, aki jó 15 évvel lehetett idősebb nála. A haja dús, barna volt, öltönyt viselt, amin látszott, hogy belekerülne egy átlagember pár havi fizetésébe. A modora pedig kifogástalan volt. Túlságosan is kifogástalan...
- Az inged tényleg selyemből van, vagy csak szédítesz engem Joseph? - harapta be alsó ajkát játékosan a fiú. A vöröske hiába szólt rá az elején és azóta párszor, ő csak mérgesen elzavarta. Úgy gondolta, tud vigyázni magára. Ám a nő tudta, hogy ez nem így van.
- Ha a szemednek nem hiszel, sem a szavaimnak akkor talán hihetnél a saját tapintásodnak. Azt senki sem tudja becsapni.
- Legyen - egyezett bele Bill, mintha ez olyan nagy fáradtság lenne neki. Ám látszott rajta, hogy kifejezetten élvezi, ahogy a lehelet finom anyag mozog az ujjai alatt. - Hmm... Gondolom ezt te szoktad levenni.
- Valójában már egész kicsi korom óta én öltözködöm - mosolyodott el önelégülten a férfi. Nyeregben érezte magát.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam - a fekete ajkain halvány mosoly tündöklött. Igazán szűziesnek tűnt ebben a kicsit sem ártatlan helyzetben.
- Tudom. Csak azt akartam, hogy te mond ki - simogatta meg az idegen a fiatal férfi hátát, mire az zavarba jött. - Jól vagy Bill?
- Persze... Csak... Azt hiszem kicsit megártott az ital.
- Talán túl sok volt ez egy kiskorúnak - simogatta tovább a hátát Joseph, közben pedig kedvesen mosolygott.
- Azért nem vagyok már 17! Szeptemberben már be fogom tölteni a 21-et - söpört arrébb pár hajtincset az arcából a fekete.
- Akkor azt meg kell majd ünnepelned. Ez egy hatalmas esemény!
- Gondolod? - nézett fel rá csillogó szemekkel a fiú.
- Természetesen! Egy ilyen különleges fiúnak pedig még inkább... - csúsztatta a másik felsője alá a kezét az idősebb férfi, ezzel megérintve a felforrósodott bőrt.
Bill lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt. Bár a testét éppen más érintette, a gondolataiban Tom állt előtte. Ettől pedig a szíve összeszorult, pillái pedig azonnal kipattantak. Az alkohol jótékony hatásának nyoma sem maradt. Helyébe pedig ismét a jól ismert gyomorgörcs lépett, amit már oly nagyon ismert.
- Kérlek... Most menni akarok - suttogta szomorúan a fiatalabb férfi, mire Janie azonnal felkapta a fejét. Ám a másik J koránt sem volt ennyire tapintatos az ügyben.
- Ugyan drágaság! Az éjjel még oly fiatal... Te sem szeretnél egyedül hazamenni. Nemde? - kérdezte műmájer mosollyal az idősebb.
- De... Haza akarok menni... - próbált elhúzódni a fekete. Akkor már nem tudott erős maradni.
- Ugyan... - hajolt felé Joseph.
Ám egyvalamire nem számított a férfi. Mégpedig egy jól irányzott térdhajlat rúgásra egy nőtől, aminek következtében hamarosan már nem a kiszemeltjére, hanem zsibogó lábára kezdett koncentrálni.
- Gyere Bill! - ragadta meg kezét a vöröske és gyors léptékkel indultak kifelé a klubból.
L.A. csöndesnek nem mondható éjszakájából Bill semmit sem érzékelt, csak a villámok cikázó, oly karcsún elnyúló alakját az égen. Azt kívánta, hogy egy érintse meg őt. Érezni akarta a mélyen belé vágó égető fájdalmat, aztán a csöndes enyhülést.
Bár esélye sem volt ezekre. Egyedül semmiképp sem. Ehhez sokkal inkább szüksége volt valakire. Valakire, akiről tudta, hogy ott van a városban. Valahol...

***

Az eső megállíthatatlanul és csillapíthatatlanul zuhogott, a villámok sokasága pedig nappali fénybe borította a várost egy-egy pillanatra. Olyan tökéletesek voltak. Egyediek és valami furcsán vonzotta hozzájuk az embereket. Egy megmagyarázhatatlan vágy. Mintha csak meg akarnának halni. Valami, ami ennyire groteszkül gyönyörűvé tette az elmúlást.
Pont olyan kibaszottul tökéletessé és gyönyörűvé amilyen csak Ő lehetett...

***

Janie valójában nem akart elmenni. Az elmúlt napok eseményei így is nyugtalanították, nem beszélve arról, hogy barátja mikor részeg volt néha gyerekként viselkedett. Ez pedig csak borzolta az amúgy is feldúlt idegrendszerét. Nem akarta őt magára hagyni ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
- Most megmosdatsz? - kérdezte meglepetten Bill. Nem tudta hová tenni a helyzetet, mikor a barátnője követte őt a fürdőjébe.
- Csak arra vigyázok, hogy egy darabban elérj majd az ágyadig.
- Ugye tudod, hogy csak egy faldarab választja el a szobámat a nappalitól? - kérdezte értetlenkedve a fekete.
- Aggódom érted Bill! Annyira furcsán viselkedsz mostanában... Ez a mai is...
- Milyen mai Janie? Az, hogy nem engedtem neki a dolgot? Komolyan? - kérdezte cinikusan a fiú.
- Pont az, hogy addig is hagytad neki. Nem szoktál ilyen lenni.
- Képzeld! Most már ilyen vagyok. Szokj hozzá! - rivallt rá a férfi.
- Csak féltelek... - suttogta megbántva a nő. Nem tudta, hogy barátja miért viselkedett olyan durván vele.
- Tudom. De nem vagyok már gyerek. Képes vagyok egyedül is dönteni.
- Igen. Ami a legtöbb esetben rosszul végződik - nézett rá szúrós szemekkel Janie.
- Mintha te mindig olyan kibaszott jól döntenél - rivallt rá a fiú. - Aliz is nyilván ezért hagyott el!
A levegő egy pillanat alatt fagyossá vált közöttük. A lány üveges szemekkel figyelte az előtte álló barátját. Sokszor összevesztek már. Legtöbbször butaságokon. Ám ez a mondat képes volt mindenen túltenni.
- Azt hiszem most jobb, ha megyek - fordult meg a nő. Arca tökéletesen komoly és magabiztos volt. Összeszedettsége példaértékű lett volna bárki számára. Ami miatt a fekete csodálattal nézett fel rá. Ő sosem tudott még csak fele ilyen erős sem lenni. De ez nem jelentette, hogy magára hagyhatja barátját egy ilyen helyzetben.
- Janie, várj! - kapta el a csuklóját és megpróbálta őt visszahúzó, ám a vöröske ezt nem hagyta.
- Mégis, hogy? Mire Bill? Arra, hogy újra sírni kezdj, mert az a bunkó paraszt elhagyott? Hát köszi, de nem! Sosem foglak rendesen megérteni. Nem úgy, mint ahogy akarod.
- Ezzel mire célzol? - vonta össze a szemöldökeit a fiú.
- Arra, hogy ne csodálkozz, amiért Tom elhagyott!
Az érzés úgy vágott a férfi gyomrába mintha csak egy erős ütés lett volna. Ugyan az-az ismerős szúró érzés, a levegő hiánya... És az oly jól ismert üresség. Bár az ajtó csukódását csak tompán érzékelte, szinte csak egy kattanásként, mégis fülsüketítő robaj volt a számára. Valami, ami szétszakította őt...

***

Csapódó ajtók, villogó fények, durva, buckás talaj, éles sarkok, és valami különös, monoton alapzaj, ami egyre hangosabbá vált...
A fekete zihálva és csatakosan ébredt. A szíve ezerrel vert, a tagjai pedig remegtek. Utolsó álomképében erős karok ölelték át, orrát pedig az a csodásan ismerős, bódító parfüm lengte be. Ám a forró ölelés hamarosan átcsapott erős fojtássá. Ő fojtogatta. Az a férfi, akiben először megbízott a hosszú évek alatt. Ettől pedig könnyek szöktek a szemébe. Gyűlölte ezt az érzést. Minden egyes pillanatával együtt.
Bill még mindig kissé kótyagosan ült az ágyában mikor is eljutott a tudatáig, hogy az álmában hallott monoton zaj ébredése után is vele maradt. Ez pedig egy egész másfajta borzongást váltott ki belőle.
Lassan felkelt és magához vette a baseball ütőjét. Azóta tartotta az ágya alatt, mióta a szomszédja részegen az ő lakását vélte a sajátjának. A kis feketét aznap este fogta el először a rettegés mióta egyedül élt. Ám mivel nem akart fegyvert tartani a házban, így ez volt a legegyszerűbb megoldás. Hiába a zár és a retesz, így fizikai fölénye is volt.
A férfi lassan közelítette meg az ajtót. Léptei halkak és megfontoltak voltak. Valahol mélyen magában hálát rebegett az adrenalin jótékony hatásának. Elfelejtett félni. Magabiztosnak érezte magát és dühösnek. Harcosnak.
Ahogy egyre közelebb ért a számára biztonságot nyújtó ajtóhoz a tompa puffanások mellé valami hang féle is becsatlakozott. Először nem értette és csak részeg motyogásnak gondolta, ám mikor már csak centikre állt az ominózus tárgytól, végre megértette mit is hallgatott már percek óta.
A fiatal férfi remegő végtagokkal és szapora légzéssel nyúlt az kulcs felé. Érezte a kis nyomást, ami azt jelezte, a másik keze már a kilincsen nyugodott. Tudta, hogy amint kinyílik már nem lesz visszaút. Ő viszont már nem is akarta azt...

***

Tom csókja édes volt és perzselő. Pont olyan követelőző, mint a kezei, amik szorosan ölelték és lassan felfedezték a gyéren fedett test minden apró kis porcikáját. Egy kivételével...
- Bihll... - suttogta a barna két csók közt, amitől a fiatalabb testét egyszerre öntötte el a vágy és futott végig rajta a borzongás. - Hol az ágyahd?
- Ohtt... - mutatott félig elaléltan a kérdéses objektum felé. Akarta, hogy a másik férfi súlya rá nehezedjen és birtokolja. Még a gondolat is mámoros volt.
Nem különben az érzés mikor az idősebb az ágyához szögezte és egyre forróbban birtokolta és időnként harapta az ajkait, ami a feketéből már akkor kéjes nyögéseket csalt elő.
Ez pedig csak fokozódott, mikor édes szavakat mormolva tapadt a nyakára és hevesen harapdálni és szívogatni kezdte azt a hihetetlenül sápadt és puha bőrt. A fiatalabb férfi teste már remegett a vágytól. S bár más esetben nyilván szégyenkezett volna a viselkedése miatt, akkor mégsem tette. Nem érdekelte ki mit mondott volna, ha látja őket. Csak az érdekelte, hogy ki van felette...
- Kell... Kell egy gumi... - dadogta a barna, miközben a zsebeiben kutatott, amitől partnere elmosolyodott.
- Nem kell Tomi... Nem esik bajod... - simogatta finoman a másik csípőjét a fekete.
- De... De te... - az idősebb próbálta felidézni miért is ragaszkodott a dologhoz, de ez abban a pillanatban kicsit sem sikerült neki.
- Csináltam már nélküle. De jól vagyok... - csókolta meg a fiatalabb az izmos nyakon feszülő bronzos bőrt. Nem tudta melyikük élvezte jobban azt a pillanatot. - Kell az orvosi papír?
- Te kellesz... - akarta hátralökni partnerét az ágyon Tom, de az megállította a kezét. Az idősebb tehetetlennek érezte magát.
Bill viszont akkor érezte magát először nyeregben aznap este. Tudta mit akar és azt is, hogyan szerezheti meg. Minden kérdés vagy kérés nélkül a másik férfi fölé kerekedett és lassan csókokkal borította be a nyakát és a mellkasát. A barna jóval csöndesebb volt nála, ám a teste apró rezdüléseiből és egy-egy élesebb levegővételből könnyen rá lehetett jönni mennyire is élvezi ezt a gyengéd kényeztetést.
Mire a fekete leért a másik férfi ágyékához a szíve már hevesen kalapált, nem beszélve a lüktető erekciójától, amit a szűk boxere szorosan tartott a helyén. De tudta, hogy aznap éjjel nem az lesz a legfontosabb dolog. Sokkal inkább az a méretes merevedés, amit nem sokkal később már a kezében tartott.
- Tudom, hogy nagy - vigyorgott az idősebb, bár a rengeteg alkoholtól még mindig nehézkesen beszélt.
- Reménykedj csak Kaulitz - vigyorgott rá kihívóan a fiatalabb, majd lassan végignyalt a lüktető merevségen, mire a másik felnyögött.
Bill tudta, hogy akkor ő a főnök. Ajkaival finoman hátratolta az idősebb puha bőrét, ezzel birtokba véve az érzékeny makkját. Amit finoman nyalogatott és szopogatott, a nyelvét pedig óvatosan nyomta a kis nyílásnak, majd azzal ingerelte és enyhén belé nyomta. Imádta a kényeztetés minden részét. Régebben sem vetette meg a dolgot, ám a barnával valahogy más volt. Ebben a helyzetben többnek érezte magát, mint addig bármikor is. Ezt a boldog érzetet pedig el akarta húzni. Egész sokáig.
A vágyait viszont megakadályozták ebben. Egészen addig, míg nem szerelme teljes hosszában bele nem került a szájába, ami igen csak nagy hatással volt saját, amúgy sem nyugalomban lévő férfiasságára. Így a kényeztetés mellett hamar sor került önmaga simogatására is.
Ám ezt Tom nem nézte jó szemmel. Ennek következtében pedig a fiatalabb pár pillanat múlva fekvő helyzetben találta magát, nadrág nélkül, amitől egy kicsit szégyenkezett is. Annak ellenére, hogy alig egy hete voltak nagyon hasonló pozícióban.
Viszont a barna nem úgy festett, mint aki nagyon habozna. Felkapott egy kis tégelyt a polcról és mikor meglátta pontosan mi is az, szélesen elvigyorodott. Azonban Bill arca lángolt. A síkosító volt. Az, amit utoljára akkor használt mikor kiverte a tükör előtt. Mikor Tomra gondolt közben. A farka pedig ettől iszonyatosan lüktetni kezdett. Legszívesebben kiszaladt volna a világból, ám a testének egész más tervei voltak vele... Ahogy az idősebb férfinek is.
A fekete látta a gyér fényben, ahogy az előtte meredező kemény hímtag lassan csillogóvá válik a vazelintől, ez pedig apró sóhajokat váltott ki belőle. Utoljára akkor volt ilyen mikor pornózott. De akkor csak játszotta az érzést. Most azonban...
A fájdalom érzete kiszakította az emlékei közül és csillapította is a vágyát. Ám az idősebb mintha ezt nem is látta, vagy hallotta volna, kemény ütemben kezdett diktálni. Farka teljes hosszában elmerült a szűk forróságban és csak halkan káromkodva nyöszörgött az élvezettől. Mint aki évek óta visszafogja magát.
Ezzel szemben a fiatalabb erősen markolta a lepedőt, s csak kapkodott a levegő után. A farka még mindig büszkén és keményen ágaskodott a hasán, kielégülésre várván, ám a testében lévő vágyat és finom ingereket elnyomta valami sokkal erősebb. A szívében érzett fájdalom...

***

Mikor másnap reggel Tom felébredt csak tanácstalanul nézett körbe az ismeretlen helyen. A ruhái gyűrötten hevertek a padlón, a feje pedig hasogatott. Bár ezen már igazán nem csodálkozott. Ködös emlékként villant csak elé az éjjel egy-egy eleme. Pár lány, rengeteg pia, taxizás... És most itt volt, valószínűleg több menet dugás után.
- Ohh... Felébredtél? - amint meghallotta az ismerős hangot azonnal felkapta a fejét.
- Bill... Te... Te, hogy kerülsz ide? - dadogta zavartan. Legszívesebben magához szorította volna a férfit, ám a szituáció ezt nem engedte meg neki.
- Hát... A reptérről taxival jöttem, de a metró állomás sincs messze - vont vállat a fekete. – Remélem, tetszik a lakásom!
- Minek vagyok én a te lakásodon? - fogta a fejét az idősebb. - Jézusom... Ugye mi... Ugye nem szexeltünk?
- Mi? - döbbent meg a fiatalabb. - Te... Te most tényleg azt hiszed?
- Bill, kérlek!
- Nem Tom! Nem szexeltünk. Te az éjjel beállítottál részegen. Én pedig le akartalak fektetni, aludni. De mire visszaértem egy pohár vízzel, te már az ágyamban aludtál. Ahogy látom pucéran... - fintorgott a fekete. - Egyáltalán honnan tudod a címem?
Az idősebb bele akart kezdeni a történetbe. Mindent el akart mesélni neki. Elmondani mi és miért történt. Bocsánatot kérni... Ám amint kinyitotta a száját a hangok bent maradtak, szemeiből pedig ömleni kezdtek a könnyek, amikről már azt remélte rég elapadtak.
- Hé... Semmi baj... - simogatta a hátát gyengéden Bill. - Nem akartam durva lenni... Ne haragudj... Én... Én csak...

- Mia... - ejtette ki azt az egy szót a barna. Hangjának fájdalma egészen a fiatalabb szívéig hatolt, ahol kínzó lassúsággal kezdte forgatni a tőrt. - Mia elment...

2017. február 17., péntek

18. fejezet

„A sípszó után kérlek, hagyj üzenetet! Bíííp." Hallgatta végig Tom újra az üzenetet, majd vett egy mély levegőt. – Szia, Mia! Itt Tom. Csak azért hívlak, hogy már úton vagyok hazafelé. Gondolom, már nagyban készülődtök a bulira. Én is várom. Végre felnőtt leszel! De nem leszek érzelgős. Az nem az én stílusom - nevetett fel a férfi. - Szóval pár órán belül otthon leszek. És ma át is megyek. Addig is légy jó!
A barna nem értette, hogy a telefon miért sípolja ki szüntelen. Hisz ilyen még sose történt. Egy pillanatra meg is rémült, hogy történt valami az ő féltve őrzött kincsével, mit sem sejtve arról, hogy az unokahúga épp akkor veszti el az ártatlanságát.

***

Bill végtelen hosszúnak tűnő utazás után az éjszaka közepén érkezett meg a lakásába. A csend és a magány meg-megszorongatta a torkát, ezzel elzárva a levegő útját előle. Ám ez semmiség volt ahhoz képest, ahogy a belsője lassacskán ismét darabokra hullott. Hiába próbált ellene küzdeni, a régi érzések túl hamar váltak ismerős társsá számára. A sebek pedig még nem forrtak össze egészen. Ahogy a könnyek sem apadtak el teljesen.

***

Janie Bill hazaérkezése után pontosan 36 órával hangos kopogásával és pár keresetlen szóval ébresztette fel a férfit, aki bár kelletlenül, de beengedte legjobb barátját. Még emlékezett arra miben volt része mikor legutóbb nem nyitott ajtót. A feneke pedig már a gondolatra sajogni kezdett.
- Kipihented magad?
- Neked is, szia - próbált magára erőltetni egy mosolyt a fekete, ám nem sok sikerrel.
- Tényleg arra van most szükséged, hogy tutujgassalak? - vonta fel a fél szemöldökét a vöröske.
- Egyszer igazán megtehetnéd... - húzta el a száját kelletlenül Bill.
- Már ne haragudj meg, de arra ugyan várhatsz! Először is most szépen elmész és lezuhanyozol. Bűzlesz - húzta fel az orrát Janie mialatt a lakást szemlélte.
- De én... - próbált tiltakozni a fekete, de barátja leintette.
- Nyomás! Én addig keresek itt valami ehetőt. Vagy a gyomrod magát emészti meg.
A férfi habár kelletlenül, de elvonszolta nyúzott testét a zuhanyig, majd megnyitotta a forró vizet. Való igaz, mióta hazaért tényleg nem fürdött le, ennek a hiányát pedig csak akkor kezdte érzékelni, mikor a bőre lassan tisztulni kezdett. Ám ez a tisztulás az elméjére is kihatott. S ahogy a meleg cseppek finoman ütögetni kezdték a becsességét az agya újra Tom arcát vetítette elé.
A csókjának és az érintéseinek emléke még túl friss volt, túl életszerű. Aminek hála, apai öröksége pillanatok alatt kőkeménnyé duzzadt. A feketét azonban ettől azonnal elfogta a szorongás. Az agya ezerrel pörgött és minden lehetséges eshetőséget végigpörgetett, hogy mit ronthatott el. Mi volt az a momentum, ami miatt Tom ilyen hirtelen ellökte magától azt a lehetőséget, amit kapott. Bár ahogy a fiatalabb férfi belegondolt, a partnere valószínűleg hétről-hétre kap ilyen szerepeket. Ez pedig csak még jobban elszomorította őt. Hiszen számára ez volt a nagy lehetőség. A lehetőség, hogy végre ne csak egy dugni való dolognak tekintsék őt…
Nem tudta egész pontosan, hogy mennyi idő után szállt ki a zuhany alól, bújt bele fehér, bolyhos köntösébe és csoszogott ki Janehez, de mikor meglátta, hogy a lány komplett ebéddel várja, kissé elpirult.
- Mennyi ideig álltam a zuhany alatt?
- Nagyjából egy órát. Unalmamban már elmentem vásárolni is, úgyhogy ajánlom, hogy mindent megegyél! - szólt rá a vöröske mikor leültek az asztalhoz.
- Köszönöm... - mosolygott rá kedvesen Bill és belekortyolt a kávéjába.
- Szóval, hogy-hogy előbb hazajöttél? - szedett neki a nő, mivel már ismerte barátját. Önként nem nagyon kezdett enni.
- Tom széttépte a szerződését és se szó se beszéd távozott... - figyelte a fekete italt Bill. A gyomra pedig újra összerándult. Nem szeretett erre az egészre gondolni. Fájt neki.
- Mi? - kérdezte elhűlve a nő. - Ezt nem teheti meg! Egyszerűen nem! Holnap hívom az ügyvédedet és még a gatyát is lepereljük arról a fraszról!
- Janie, nyugi! - próbálta őt csitítani a férfi. - Megoldjuk. Valahogy... Most amúgy is szünetel a forgatás. Aztán majd... - harapta be az alsó ajkát.
- Aztán mi Bill? Gondolod, hogy Tom majd pikk-pakk meggondolja magát vagy mi? - háborgott a lány. Nem akart durva lenni, de helyre kellett billentenie a barátja lelkét.
- Nem tudom... - motyogta zavartan a fiú. Ő csak azt szerette volna, ha végre felébred. Fel ebből az egész, elcseszett rémálomból.
- Szereted? - kérdezte óvatosan Janie, a fekete pedig elgondolkodott. Persze érzett valamit a másik férfi iránt, de nem lehetett, hogy valóban szerelmes belé. Azt észre kellett volna vennie. Biztosan észrevette volna! - Szóval igen.
- Dehogy! - háborodott fel Bill. - Én nem érzek iránta semmit! Az nem lehet! - könnyeztek be a szemei újra. - Nem akarok...
- Shh... - ölelte őt szorosan magához a nő. Már megbánta, hogy egyáltalán szóba hozta a másik férfit.

***

Mia mosolya kincset ért a férfi számára. A party nem volt nagy. A szűk család, pár barát, na és természetesen Kevin, akivel eljöttek a szülei is.
Bár a hangulat jó volt, az emberek vidámak, az ételek pedig ínycsiklandozóak, ám Tomra mégis rászállt egyfajta ború. Minden erejével próbálta ezt leplezni, ám egy ember előtt ez nem ment. Se akkor se soha máskor.
- Szia - ült le mellé Mia.
A férfi kedvesen rámosolygott a szíve pedig kissé megolvadt. A lány arca ragyogott, szemei pedig boldogan csillogtak. Egy türkizkék szatén ruhát viselt amiben csak még törékenyebbnek tűnt. Tom először meglepődött a választáson. Unokatestvérének az évek folyamán rengeteg műtétje volt, ennek nyomaként pedig hegeket viselt a mellkasán, amik közül voltak kisebbek és nagyobbak. Bár a szőkeség nem foglalkozott velük, volt egy, amit kifejezetten utált. Az első műtétjének a helye, amely egy fertőzés miatt nagyon lassan gyógyult, és ami halványpiros árnyalatban játszott.
Azonban aznap Mia ruhája láttatni engedte ezt a sebhelyet is, amit a férfi nem értett. Örült az ő kis angyalkája magabiztosságának, de nem értette mi változott olyan hirtelen. Ám ahogy ott ültek egymással szemben, a barna észrevette az apró jeleket, s csak meghökkenve figyelte Miát. Alig akarta elhinni a nyilvánvalót.
- Tom. Valami baj van? - kérdezte félve a szőkeség.
- Beszélnem kell Kevinnel! - állt fel határozottan a férfi, majd megfogta a fiú könyökét és behúzta magával a házba. Kevin nem értette mi történt. Hiszen semmit nem tett vagy mondott a barnának. Aznap még csak nem is nagyon beszéltek. - Mikor történt?
- Mi mikor történt Tom? - ráncolta a szemöldökét a vörös hajú. Kissé össze volt zavarodva.
- Mikor vetted el Mia szüzességét? - kérdezte kertelés nélkül az idősebb. Tudni akarta, de nem merte a lánytól megkérdezni.
- Csak pár napja... Mielőtt hazajöttél volna a forgatásról - Kevinen látszott a boldogság, de próbálta leplezni. Kicsit megijedt a férfitől.
- Nem gondoltál rá, hogy ez megterheli őt? Nem gondolkodtál! - rivallt rá a barna.
- Az orvosai megengedték. Ő kért meg rá engem - nézett mélyen a másik szemébe a fiú. Akkor nem érdekelte, hogy vitapartnere sokkal magasabb és erősebb nála. Férfi akart lenni, hogy méltó legyen a lány szerelmére.
- Ő... Ő kért meg rá? - csuklott el Tom hangja. A kijelentés megdöbbentette.
- Igen, ő akarta nekem adni. Azt mondta ezt szeretné születésnapjára. És, hogy... Hogy ideadja az én ajándékomat is... Azt mondta nem mer várni októberig - vont vállat egykedvűn a vöröske, amitől a férfi szíve elszorult. Addig a percig bele sem gondolt ebbe. Hiszen még olyan fiatalok voltak…
- Kevin, Tom... - lépett be hozzájuk a lány zavartan.
- Szia - vonta őt a karjai közé gyengéden a fiú.
- Mit csináltok itt? - bújt hozzá a szőkeség.
- Rólad beszélgettünk szépségem - simogatta meg a fiú azt a bizonyos heget, mire a lány elvörösödött és az alsó ajkába harapott.
- Vigyázott rád Mia? Nem fájt nagyon, ugye? - kérdezte aggódva a barna.
- Tom! - szólt rá pirongva a lány.
- Ha bántott én esküszöm, hogy... - kezdett bele a férfi, ám unokahúga félbeszakította.
- Nagyon jól csinált mindent. Ennyi, amit tudnod kell. Nem fogom neked elmesélni se az elsőt, se a másodikat, se a... - állt meg a lány hirtelen, majd hangos kacagásban tört ki. A minden alkalommal erős és határozott Tom akkor úgy állt előtte, mint egy szégyellős kislány. Ez pedig igazán mulattatta. - Ugyan már! Mintha te nem ezt csináltad volna ennyi idősen!
- De te még...
- Olyan kicsi vagyok? - kérdezte a lány kedvesen.
- Igen! - bólogatott kínlódva a barna.
- Nem Tom. Már nem vagyok kislány. Ma lettem 18 éves - ölelte meg unokatestvérét a szőkeség.
- Túl hamar felnőttél... - ölelte meg őt óvatosan a férfi.
- Ha sírni kezdesz, nem engedem, hogy levedd a csákót a fejemről!
- Ha nem engeded meg, abban alszol - vigyorgott rá játékosan a barna.
- Addig állj te fél lábon - kuncogott Mia.

***

- Várj! Akkor most kivert vagy megdugott? - nézett rá égető tekintettel a nő.
- Janie! Mondtam már! Kielégített! - fogta hitetlenkedve a fejét a fekete. Már késő este volt, legjobb barátja viszont még mindig nála lebzselt, amit egy kicsit se bánt. Jól esett neki a társaság.
- Azt értem! De ha nem is így és nem is úgy, akkor hogyan?
- Nekinyomott a falnak és a combjával ingerelt. Éreztem, hogy felizgult rám... - jött zavarba a férfi. – Arra ahogy nyögtem neki…
- Ez nem tudom miért olyan meglepő neked. Hiszen már nagyon sok embert felizgattál ezzel.
- Ez más! - erősködött Bill. - Tom ott volt. Megérintett. Ő... Ő kívánt engem... Engem... Azt, aki valójában vagyok - rázta a fejét értetlenül a fekete.
- Kedvel téged Billie! - simogatta együttérzően a hátát Janie. - Csak hülyén mutatja ki. De attól még kedvel.
- Mi van, ha azt suttogtam álmomban, hogy szeretem és ezért ment el? - nézett barátjára szomorúan a fiú.
- Akkor most hisztizik egy darabig, aztán két hét múlva megint a nyakadon lesz. Tom csak éppen hülye. Ehhez hozzá kell szoknod.
- Nem Janie! Nem hagyom, hogy kihasználjon engem. Végeztem vele. Még nem estem bele nagyon. Még... Még el tudom őt felejteni...
- Nem akarok veled szembeszállni Billie, de megint az lesz, mint legutóbb... Megint azt akarod? - fintorgott a vöröske.
- Ezúttal nem az lesz. Szenvedtem már eleget. Nem fogom hagyni, hogy egy Tom Kaulitz féle padlóra küldjön!

***

- Jó volt a szülinapod? - simogatta meg Mia haját a férfi.
- Nagyon-nagyon jó - mosolygott rá kicsit fáradtan a lány.
- Szerettem volna veled beszélni... Ne haragudj, hogy csak most jut rá időnk... - szabadkozott az idősebb.
- Semmi baj Tom! - simogatta meg finoman a karját a szőkeség. – Szóval…
- Szóval?
- Miért jöttél hamarabb haza a forgatásról? Megint megijedtél Billtől?
- Nem tudom, miről beszélsz Mia - értetlenkedett a férfi.
- Tom, őszintén! Hogy élsz meg a színészetből, ha még hazudni sem tudsz? - ingatta a fejét a lány.
- Bill nem is csinált semmit! Ő... Ő gyönyörű... Le akartam vele feküdni... Olyan, mint egy angyal mikor elélvez... A leggyönyörűbb... – hadarta zavartan az idősebb.
- Akkor mi a baj? Miért nem hoztad haza őt is? Simone és Gordon biztos nem haragudtak volna! Szeretnek téged!
- Alex azt akarta, hogy kezdjük újra... Kezdjem vele újra úgy, hogy közben egy másik férfi gyerekét várja... - ingatta a fejét csalódottan a barna.
- Billnek hagytál üzenetet. Ugye? - nézett rá szigorúan a lány.
- Széttéptem a szerződést és az ágyamon hagytam... - húzta el a szájat az idősebb. - Azt hiszem ez mindent elmondott neki...
- Akkora egy Isten barma vagy, hogy arra nincsenek rá szavak! - rivallt rá Mia, mire az idősebb kissé megrettenve elszégyellte magát. Abban a percben nem is gondolt a másik fiú érzéseire. Csak és kizárólag magára. - Mit gondoltál Tom? Hogy majd játszadozol vele, beleszeretsz, aztán ennyivel lerendezed? Komolyan?
- Mi? Te... Honnan tudsz arról? - borult lángba a férfi arca.
- Ma volt egy nagyon érdekes telefonbeszélgetésem egy Janie nevű lánnyal. Hogy finoman fogalmazzak, le akarja csavarni a farkad és lenyomni a torkodon. Amit szerintem teljesen jogosan meg is érdemelnél! - méregette őt szúrós szemekkel a szőkeség. - Mindazon által... Tessék! - nyújtott át egy papírdarabot unokatestvérének. - Ez Bill címe.
- Öhm... Kösz... - vágta zsebre a papírt a férfi.
- Ha már annyi férfiasság nem volt benned, hogy elbúcsúzz, legalább látogasd meg! Megérdemli.
- Nem tudom Mia... Biztos kidobna a lakásából...
- Aztán mi lesz akkor? Komolyan mondom nem értem a férfiakat - ingatta a fejét a lány, majd gyengéden megölelte Tomot. - Legalább gondold át... Kérlek...
- Átgondolom... - egyezett bele fájdalmas hangon a barna. - Te viszont menj lefeküdni! Kevin már biztos hiányol.
- El is várom tőle - mosolyodott el a lány és elindult az emeletre.
- Aztán csak ésszel! - szólt utána vigyorogva az idősebb.

- Tudom, kettőre kell zárni az ajtót - nevetett Mia és eltűnt a lépcsőfordulóban. Ezzel magára hagyva Tomot a gondolataival és a kínzó bűntudattal.